Bibliotek (azaz: könyvtár)

A kávénál sokkal korábbi függésem is van: a könyvtárazás.
Csúcskorszakomban egyszerre voltam tagja Győrben a Móra Ferenc Iskola és a Széchenyi Egyetem könyvtárának, az utóbbiban egyébként ruhatároskodtam is egy időben, emellett látogattam a Városi Könyvtárat, mert ott volt sok jó CD, meg a Megyei Könyvárat, mert ott lehetett megtalálni a fontos szakirodalmat, de aztán már féligmeddig budapesti lévén, sportot űztem abból, hogy én a Parlamentbe járok netezni az Országgyűlési Könyvtárba...
(Na ja, aztán mindenféle balhés idők jöttek, aztán eluntam örökké a fehérkesztyűs katonáknak integetni, hogy én be akarok menni a szociológia dolgozathoz cuccért...)
Most már nem vagyok igazi kétlaki, maradt a Szabó Ervin Könyvtár meg a Hallgatói Információs Központ, no jó, meg a Kaposvári Egyetemi Könyvtár. Ennyi elég is.
A Dániában néha-néha feltámadó honvágyam oka volt például az itthon megszokott könyvtárak hiánya ...
Nem vicc, kedves Ingmarnak még irtam is, ó, ha arra jár, gondoljon rám is, messzi könyvtári tagtársára is...
Ó, persze, itt Odderben is van könyvtár. (A sulis "bibliotéka" csak netezni volt jó, már ecseteltem egy régebbi bejegyzésben, könyv inkább csak az ajtókiírásban szerepelt, nem a polcokon...)
És hűtlen lennék, ha nem vallanám meg: szerettem az Odder Bibliotekot is.
:)
Hatalmas gyerekrészleg uralja a terep nagy részét, ott bóklásztam a legtöbbet én is, jó kis gyerekjátszóház, rengeteg könyv, játékok, képregények, derűs díszletek. Majdnem annyira jó, mint a Szabó Ervin gyerekrészlege.
A felnőttrészleg meg mint általában a vidéki kisvárosi könyvtárak felnőttrészlege, lásd, mint szülővárosomban, Dombóváron...
vagyis, jó sok lektűr, némi szakirodalom, folyóiratok, és néhány kósza angol nyelvű könyv. Egyébként volt dán-magyar szótáruk is. :)
Ami még tetszett, hogy volt társadalmi élete: egyszer "Barátságos Rendőrbácsik" grasszáltak ott vagány mocival, amira a bátor kiscsákók felülhettek, és apu-anyu lefényképezte őket, máskor gyerekrajzkiállítás díszítette az előcsarnokot (khm-khm... dán jólét... keretre feszített vászon és akrilfesték... nem ám, mint itthon, hogy már dipa papírra se tellik... hajjaj... ), volt, hogy az egyházközösségi szabadidőközpont vesszőkosárfonói állították ki a himmihummijukat.
Egyszer pedig, amit máig nem értek, de fogadócsarnokbéli asztalon egy rakás fotóalbum sorakozott... és ezekben a fotóalbumokban mindenféle magánéletbeli történések voltak archiválva: esküvő, babaszületés, 50. születésnap...
Most vajon ez a közösségnek szóló rendszeres híradás egyik formája?
Vagy csak versenyeztek, hogy kié a legszebb fotóalbum?
Nem tudom, nem kérdeztem meg akkor, és most már örökre rejtély marad...
...
Amúgy Dániában a könyvtár ingyenes, és nekem semmi gondot nem jelentett beiratkozni. Elég volt a magyar személyi, még tartózkodási engedélyt sem kértek. Úgy tudom, például Aarhus-ban, a nagy könyvtárban (ez kábé a megyei könyvtár megfelelője magyar viszonylatban) már szigorúbbak, a tartózkodási engedély nélkül nem lehet beiratkozni.
Nemcsak az odderi könyvtárat láttam, jártam a skageniben, bár annak kicsit prózaibb oka volt...
a stoppolós-vadkempingezős röpke csavargásom során tértem be oda fogat mosni és vizet vételezni, és somolyogni önnön magam paradox lénységén, ugyanis képes vagyok úgy stoppolni-vadkempingezni, hogy a hátizsákomban szemöldökcsipesz és korrektor-alapozó is található...
De most a könyvtárakról van szó...
szóval:
Ági, ha olvasod ezeket a sorokat, akkor ezúton is kérlek, találkozzunk, mielőtt kimész Odderbe, el kell küldenem veled 20 korona késedelmi díjat!
:)

Életemet és véremet...

Többen kérdezték, kicsit hihetetlenkedő hangsúllyal: " És nem bánod, hogy hazajöttél?"

Miért bánnám?

Ez csak egy ösztöndíj volt, amit hozott az élet, volt eleje-közepe-vége, ennyiről szólt, és nem arról, hogy akkor én most kész, végeztem Magyarországgal, ide többé vissza se jövök.
Én szerettem kint lenni, meg szeretek itthon lenni.

Amikor hazaértem, és átböngésztem a postámat, találtam egy véradó-behívót is. Áprilisban meg kellett volna jelenjek a Karolina úti Véradó Központban, kell a vérem.
Aztán telefonon megbeszéltük, hogy jó leszek ám még ebben a hónapban is, meg örülnek nekem nagyon, csak menjek, mert vérhiány van.

Látjátok feleim, itt van szükség rám...

Sport...

Őszintén szólva, nem vagyok igazi nagy sportlédi, pláne, mióta nem Melinda barátnőm a lakótársam.
Ő jelentős inspirációt jelentett számomra kocogás meg egyéb testedzési formák terén, istenkém, hány kört futottunk mi együtt a győri Püspök-erdőben esőben-szélben-napsütésben, meg nem tudnám mondani...
Dániában viszont újra kedvező terep adódott, hogy visszaneveljem magam a mozgásra, mert mozogni jó.
Na, mondjuk a ma reggeli kocogás annyira nem volt sikeres, kb. a 3. kilométer után akkorát zúgtam a kavicsos úton, hogy a parkban békésen szundikáló hajléktalan bácsik is fölriadtak rá. Talán utoljára fáramászós, nagypapa férfivázas biciklijével biciklizős kölyökkoromban jött le rólam ennyi glazúr, a térdem még hagyján, de ezen a nyáron egy darabig nem az lesz, hogyha csini pántos hacuka lesz rajtam, hogy szép a vállad, bébi, hanem, hogy úristen, mit csináltál magaddal, te nő?
Mit, mit, hát én voltam a kapus...
Egyébként tényleg.
Dániában magától értetődő, hogy fociznak a csajok, akár vegyes csapatban is, ha úgy adódik. És mint szociális lény, minden labdaérzék híján is úgy éreztem, legalább próbálkoznom illik a focival, ha már nógatnak és invitálnak.
Amúgy jártomban.keltemben sokszor találkoztam bicikliző, kocogó fazonokkal, mint Koppenhágában, mint a kisebb városokban, de a vidéki kis farmok táján csavarogva is.
A suliban, ahol én művészeti tagozaton tanultam, volt Body and Mind tagozat is, ami egészséges életmódra és sportra nevelést takar.
Lehet focizni, tollaslabdázni (itt Dániában előkelően Badmintonnak hívják), aerobikozni, jógázni, úszni, edzőtermi gépeket használni, a tornaszertár egy eldugott zugában még egy egykerekű biciklire is bukkantam.
A művészettörténet rejtelmei után nekem is kifejezetten jólesett jógázni, és emellett másik örömöm, hogy gyakorlottabb úszó is vagyok, mint kiutazásom előtt. Én részemről elégedett vagyok azzal is, hogy mélyvízparámmal sikeresen megküzdöttem, de egy-két elszánt iskolatárs a szemeszter végén teljesítette az életmentő vizsgát is.
:)
A suliban volt lehetőség az Odder Svommehalle-ba venni olcsóbb jegyet, de az eredeti ár is nagyjából a magyarországi árszínvonalom mozog. Párszor voltam órán kívül is az uszodában, esős vasárnapokon jólesett a kellemes vízben lebzselni, vagy pláne a szaunában tölteni az időt.
Ha valaki Odderbe kerülne, ajánlom figyelmébe neki is ezt a remek uszodát.

Ét vagy tej?

Vagyis csokoládé. Kapható volt számomra újdonság formában:
egy kis dobozkában sok-sok nagyon vékony szeletke.

Kicsit jobb minőség, mint mondjuk a Marika tortabevonó, ámbár kiskölyökként én azt is szerettem, ebben a formában az a neve, hogy palaeg, az első a betűn vagy egy kis karika, és attól ó lesz, a második a meg egybe van kanyarítva az e betűvel, az meg valami számomra kiejthetetlen karakter, lehet vele kísérletezni, aztán vagy sikerül, vagy nem.

Mindig a hétvégi reggeliknél volt kitéve az asztalokra, a dán diákok általában úgy kajálták, hogy szelet kenyér, szelet sajt, meg ez a cucc.
Emlékezzünk, kedves 80-as években kiskölyök kortársaim, a napköziben nekünk is nyomattak valami hasonlót krémsajt formában.
:)
Még valami, ha már csokikról van szó.
Ugye nálunk a piros Balaton szelet az étcsokis, a kék Balaton szelet a tejcsokis.
Na, hát kint ez fordítva van, vigyázat:
a kék az ét, vagyis a mork, o áthúzva, ö betűnek ejtendő,
és a piros a tej, vagyis a maelk.
...
A dánok is szeretik az édeset,
de megvannak a jellegzetesen előnyben részesített finomságaik.
Négercsók.
Sok-sok négercsók, dán zászlóval díszített csomagolásban.
(Bár mondjuk a dánok nagyon szeretik a zászlójukat, mindent díszítenek vele, születésnapi partikelléktől kezdve a ház udvarában felállított zászlórúdig.)
Aztán a mentolos csoki,
sokkal több változatban, mint a már nálunk is megszokottá vált After Eight.
Toms vagy Marabou, jellegzetes dán csokimárkák, és mindegyik cég rengetegfajta csokit készít,
mentolosból is több fajtát. (Például béka vagy teknős alakút...)
Lakrids vagy fiske.
A fiske a már emlegetett mentolos-medvecukor ízű itóka, de erre az ízvilágra használják még a lakrids szót is.
Karamell, gumicukor, esetleg fekete halacska formájú SÓban meghempergetve (alattomos egy jószág, azt hiszed, cukor, aztán cikákolhatsz tőle első meglepetésedben!).
Kemény meg gumicukorka család, amivel már itthon is is találkoztam, a Fisherman's Friend,
meg a hasonló Gajol.
És kekszek, persze, meg marcipános sütik,
no és itt is van Milka tehén meg Haribo,
viszont Túró Rudijuk csak az észteknek van,
ám úgy hírlik, ott nagyon finom.

Stoppolás Dániában (1.)

Most, mikor ezt a bejegyzést írom, találtam meg a http://www.danturizmus.hu/ -n az infót, hogy Dániában tilos a stoppolás...

Khm-khm...

Ha bóklásztok mindenféle világutazók útiblogjai között, azért elég sok olyan bejegyzést találhattok, hogy stop meg Dánia, igazából működik, bár néha kicsit nehézkesen...

Stoppoltam én is, mert méregdrága a vonatjegy, nem a legtökéletesebb utazási módszer,

de nekem bevált.

Ééés, ezúton is ezer riszpekt meg köszönet Anitának, aki nekem a stoppolás tudományának első alapjait megtanította.

Jó hosszú lecke volt, eltartott Spanyolországig. :)

...

Amikor tellett rá, maradtam a vonatnál, busznál, de három alkalommal igenis stoppoltam.

Először csak próbaképpen a közeli Horsens városába,

utána már komolyabban Észak-Yütlandon, az Aalborg-Frederikshavn-Skagen vonalon,

majd mikor lowcost hazautat akartam összehozni, akkor majdnem a sulitól majdnem Koppenhágáig.

Azért csak majdnem a sulitól, mert Horsensig elsütöttem az utolsó öt zónányi Klipcart-omat, ami egy buszra-vonatra egyaránt érvényes bérletszerűség, de aztán Yütlandról Fyn-szigetre, Fyn-szigetről Sealand-re már stoppal jutottam el, egészen Koppenhága szomszédságáig, Roskilde városáig, ahol legalább megtekinthettem a híres-nevezetes dómot, ráadásul az nap utolsó sugarainál végre láttam viking hajók rekonstrukcióit, az utolsó pillanatban, mégis,

milyen lett volna, ha hazajövök Dániában egy csöpp viking kultúremlék nélkül?

:)

Dánia (nem) börtön

Shakespeare örök, nekem meg végre vannak ékezeteim, ugyanis már itthon vagyok.

Egyelőre még nem szoktam vissza tökéletesen a y és a z pontos gépelésére, viszont Dánia már olyan messze került, mintha legalábbis egy éve lett volna az ösztöndíj... bár ma a villamoson bocsesz helyett udszküld-öt mondtam...

:)

A dánok az életben se vakarják le magukról Hamletet meg a "Valami bűzlik Dániában"-t, mi is szoktuk mondogatni, ha a környéken éppen trágyáztak valahol...

De most egy másik idézet, a királyfi és Rosencrantz beszélgetése.

...

-Dánia börtön.

-Úgy az egész világ is az.

-De még milyen! Mennyi rekesz, őrhely és dutyi van benne. Dánia egyik legcudarabb.

-Mi nem úgy gondolkozunk, fönség.

-Nektek hát nem az. Mert nincs a világon se jó, se rossz. Gondolkozás teszi azzá. Nekem börtön.

...

Szóval, Hamlet...

A mellékelt kép egyébként SVEBOR SEČAK horvát balettművészt ábrázolja, de olyan kis vörös, tökéletes dán királyfi.

:)

...

És hogy jön ide ez a "Most akkor börtön-e Dánia vagy sem?" kérdés?

Hát úgy, hogy az utolsó két hétben nagyon vágytam már haza...

Valahogy a szemeszter vége túlságosan rétestészta búcsúzkodósra sikerült, túl hamar hagytuk abba az érdemi munkát, lötyögtünk, takarítgattunk, szöszmötöltünk, tablófényképeztünk, mittomén... (Nagyobb feneket kerítettek a hojskole végének Dániában, mint mi itthon az érettséginek-ballagásnak... Komolyabb tablókép készült itt, mint 18 éves koromban a szakközépsuli után...)

Közben meg itthon rengeteg tennivaló várt rám, és elkapott az "I wanna go home!"- érzés.

Őszintén szólva, én csodálkoztam rajta a legjobban. Hiszen én voltam úgy megveszve egy külföldön töltött szemeszterért, én rúgtam fel az otthoni rendszeremet, hogy kijöhessek, és alig telik el három és fél hónap, már nyígok a hazamenetelért?

Bizony, így történt...

:)

Amikortól már újra úton voltam,

megszállt a tökéletes nyugalom, halleluja,

az utazás megér egy külön bejegyzést (stoppolás Dániában),

megható fogadtatás a reptéren, cuccok ledobása az albérletben, a már emlegetett kanárisárga túrakabát helyett szoknya-blúz-szandál, vonatozás Kaposvárra vizsgázni, majd kedves családomnak megmutatni, hogy nem esett le velem a repülő.

Szóval, itthon vagyok.

:)

Sulivalasztas

A napokban beszelgettunk iskolatarsakkal az hojskolevalasztasrol.
Dania helyismeret nelkul, bizony, eleg konnyen be lehet valasztani...
Szoval, ha valaki raszanta magat a kijovetelre, alaposan bongessze at elotte, hova menne.
..
Itt van peldaul Gyozo esete: o egy ismerosetol hallott a CIRIUS-rol. Az ismerose fotografiat tanult es kifogott egy olyan iskolat, ahol ezt nagyon komolyan vettek, es nagyon profi volt a tanaruk. Erre Gyozo kijott ide, es Jesper barmennyire tunder ember, joszandeku es kedves:
attol meg nem nagyon tunik jo fototanarnak. Jo, en nem konyitok annyira hozza, tehat nalam jobban ert hozza, de Gyozo bizony rafaragott a dologra, es peldaul fekete-feher fotoval banni nem Jespertol, de Gyozotol tanultam meg. Persze, ha csak arra van szukseged, hogy legyen egy labor, es benne vegyszer, akkor jo lesz neked itt is, mert annyibol jo fej a tanarunk, hogy kedves mosollyal, esetleg csepp ketseggel az arcan radhagyja a dolgokat, csinalj amit akarsz.
..
Csilla, aki most Aarhusban el, 3 eve volt itt diak, ugyanitt Odderben, es sokban mas elmenyeket szerzett, mint mi. (Mondjuk, az o szemeszteruk volt az elso, ahol nemzetkozi diakokkal volt megtuzdelve a mezony, es ez bizony nehezitette a helyzetuket, ok voltak a mi uttoroink.)
...
Dorika, szinten regebbi itteni diak, most eppen az Engelsholm Hojskole diakja, es nagyon szep a kastely, ahol laknak, csak megveszi benne oket az Isten hidege, es vastagon fog az anyagkoltseg felszamolasanal a tolluk, plusz meg, haromnegyed oras kuzdelem, mire bejutsz az elso lakott teruletre, aztan meg onnet fizethetsz a buszert nem keveset, hogy bejuss a varosba, Vejlebe.
...
Miklos is gyakorlo hojskole-diak, o Odder elott Helsingorben tanult. Ugy veszem ki a szavaibol, kedvelte azt az iskolat is, bar az talan egy-ket szempontbol kevesbe volt jo adottsagu, kevesbe pajtaskodo, bandazo, mint az itteni, de Koppenhaga kozelsege sok mindent feledtet. Ott sokkal nemzetkozibb volt a tarsasag, jobban befogtak oket tanulni, (Miklos ennek megfeleloen egesz jol potyog mar danul), es a hajtosabb tanarok melle raadasnak ott voltak a kotelessegtudo tavol-keletiek. Viszont kulturalodni vagyo hajlama melle kerult utitarsnak egy cseh leanyzo, es a kelet-europai egyseget megteremtve elmaszkaltak erre-arra.
...
Skageni utam kozben latta ma Diget Hojskole fele mutato tablat... hat, rajta voltak a listan, akik meg fogadtak volna megkesett diakokat... lehet, hogy remek suli... de tartok tole, szinten draga es idoigenyes mulatsag onnet akarhova is eljutni, ha mozdulni szeretnel valamerre.
A honlapjukon Aalborghoz kozelinek mondjak magukat... Hat, mihez kepeset... monduk, kozepebb van Aalborghoz, mint Koppenhagahoz, persze... de azert annyira nincs kozel.
...
Malene, a hegedulos-festos geologus lany a kozeli Tuno (vagy Samso?) szigeten toltott egy szemesztert. Kerdeztem, milyen volt, erre diplomatikusan csak annyit mondott: csendes. :)
...
A kozelben van Hov, Odderen keresztul konnyen el lehet jutni Aarhusba, a 2. legnagyobb varosba, mondjuk mar innet, Odderbol sem annyira olcso, de annyira nem is veszes.
Hov kedves kis kikotovaroska, van strand is, es miutan a suliban fogyatekkal elo diakok is vannak, sokkal tobb alapitvanyi tamogatast kapnak, es az egyik filmtanar szerint, baromi jo felszerelesuk van filmkesziteshez. Lattam egy rovidfilmet az egyik ottani diaktol, es laikus szemmel nezve, valoban profinak tunik a vilagitastol kezdve a kepminosegig minden.
...
No, gondolom mar le is vontatok a kovetkeztetest: urbanus egy noszemely...
Belejatszik ez is, de ha mar kulfoldon van az ember, jo lenne kicsit vilagot is latni, utazas szempontjabol sem mindegy, honnet startolsz, meg akarmit vasarolni-, ugyinteznivalod akad, megiscsak jobb egy varos kornyeken lenni.
Ebbol a szempontbol Odder jo hely, Aalborg kornyeken nem ismerek hojskolekat, de a varos szimpatikus volt. Ha most magatok ele kapnatok egy terkepet,
Jutland (maskeppen Jylland) lenne Dania felsziget resze, itt van kozeptajon Aarhus meg Odder, Aalborg mar joval eszakabbra, Skagen a legteteje, Frederikshavn utan. A kozepso nagy szigeten, Fyn-en van Odense, es amelyik szigeten Koppenhaga meg Helsingor van, az a Sjaeland.
Ha en most valaszthatnek, a legutobbit valasztanam. Sajnos, nem sajat tapasztalat, masok beszamoloja inkabb, de itt van a legtobb latnivalo rovid tavolsagon belul. Danianak - ugy tunik -ugyanugy tulsulyos kozpontja Koppenhaga, mint Magyarorszagnak Budapest.
Persze, sok minden mas is belejatszik az iskolavalasztasba, mi az iskola profilja, kell-e danul tudnod, vagy eleg angolul potyognod, mennyi anyagkoltseggel kell szamolnod, kreditre utazo, felvetelikre komolyan keszulo diakokkal van tele vagy inkabb napkozi 18 even felulieknek,
akad szempont boven.
Sok szerencset a merlegeleshez.
:)