Érdekes...
honvágy megint, vissza.
:)
Évente költözöm, és eddig akárhol laktam, mindenhol ott maradt a szívem egy darabkája,
csak szerencsére, a hely is adott magából valamit a szívdarabkán helyére.
:)
Ági, azaz "Lélekrabló", az egyik leányzó volt, aki már mint Dániában lebzselő cserediákot keresett meg engem az iwiwen, hogy mint sulitárs, adjak néhány tanácsot, ami telik kútfőmből.
Most már ő van kint, és a jelek szerint remekül föltalálja magát.
Fotózik, tehát "lélekrabol", meg blogot is ír,
most már én fogom nézegetni az ő blogját.
:)
Kicsit otthon mindenhol...
http://www.photoblog.com/lelekrablo/2008/08/18/budapest-koppenhga-aarhus-odder.html
Minden jót, Ági!
2008. augusztus 31., vasárnap
2008. augusztus 2., szombat
Kozmetikázás
Tegnap este molyoltam a fürdőszobapolcon, és ahogy szortíroztam a holmikat, kezembe akadt a Prágában vásárolt Odol fogkrém.
Akkor eltűnődtem, hogy vajon mennyire érdemes ennyire banális témával foglalkozni, mint a fogkefebeszerzés,
de hát, visszagondolva, hogy mit bizniszeltünk mi kint a koliban,
(te, figyu, vettem egyetfizet-kettőtkap sampont szőke hajra, nem kell a második flakon? Á, most már csak két hétig leszünk, most vegyek új fogkrémet? lécci adjá' má' kölcsönbe... adok érte körömlakklemosót, a repülőn úgyse viszem haza)
szóval,
arra gondoltam, talán nem érdektelen.
Elvégre az ember élete egy külföldi tanulmányi ösztöndíj alatt is hétköznapokból áll össze,
itthon is megnézzük mit kenünk magunkra és mennyiért, kint is.
Néhány alapvetés:
-a kinti DM/Rossmann a Matas.
-magyar pénztárcának elég borsosak az árak.
(A félévközi prágai kiruccanás alatt felüdülés volt az ismerős DM-be beugrani, és hazai, közép-európai áron pótolni mindazt a kifogyott kozmetikumot, ami Dániában kétszer-háromszor annyiba került volna)
-ha sokat veszel valamiből, akkor fajlagosan (tehát egy milliliterre átszámolva) jóval olcsóbb lehet,
de könyörgöm, mit csinálsz 800 ml hajkondicionálóval??? (Pláne, ha kiderül, hogy pont nem szereti a hajad...)
-van "Netto" gazdaságos testápoló, olcsó és jó esetben nem kapsz tőle kiütést. Na jó, nekem is volt, rendben volt, de azért annyira nem volt tőle luxusérzésem, ahogy a fehéres, ragacsos valamit cupákoltam a zuhanyzás után szomjas bőrömre, éppenséggel elment, de tudnék jobbat.
Kevésbé alapvetés, bőrtípusa válogatja,
de:
ha itthon egy icipicit szárazságra hajlamos a bőröd, akkor készül föl rá, hogy kint durván száraz lesz.
Talán a hideg, a tengerpart viszonylagos közelsége, vagy a víz, amivel zuhanyoztunk,
nem tudom...
De itthon testápoló nélkül vígan ellévő bőrömet örökké hidratálni kellett, nem csak uszoda után, mindig.
Mások is küzdöttek ilyesmivel,
például az egyik peches magyar leányzó szemei körül kellemetlen ekcéma-szerű szárazság jött elő.
Egy ideig segített rajta az,
ha ásványvízzel mosott arcot,
aztán több ezer forintnyi pénze ment el bőrgyógyászati készítményekre,
végül otthonról mentették meg postai küldeményként érkezett segélycsomaggal.
Érdekes módon,
a prágai "osztálykirándulás" alatt rohamos gyorsasággal helyreállt a bőre,
és miután visszatértünk a suliba, megint kipirosodott...
Tanulság,
hogyha van valami olyan nyavalyád, ami szökőévente egyszer jön elő,
akkor vidd magaddal a gyógyírt rá itthonról, mert kint tuti előjön, ha nem készülsz föl rá.
Lázcsillapító, görcsoldó, orrcsepp, széntabletta, ragtapasz, ha ismerősöd is megy, esetleg összeállíthattok ketten-hárman egy útipatikát,
lehet, hogy túlaggodalmaskodó tanács,
de ha ott állsz az akklimatizációs náthád kellős közepén csepegő orral,
lehet, hogy örülsz neki, hogy megfogadtad .
Akkor eltűnődtem, hogy vajon mennyire érdemes ennyire banális témával foglalkozni, mint a fogkefebeszerzés,
de hát, visszagondolva, hogy mit bizniszeltünk mi kint a koliban,
(te, figyu, vettem egyetfizet-kettőtkap sampont szőke hajra, nem kell a második flakon? Á, most már csak két hétig leszünk, most vegyek új fogkrémet? lécci adjá' má' kölcsönbe... adok érte körömlakklemosót, a repülőn úgyse viszem haza)
szóval,
arra gondoltam, talán nem érdektelen.
Elvégre az ember élete egy külföldi tanulmányi ösztöndíj alatt is hétköznapokból áll össze,
itthon is megnézzük mit kenünk magunkra és mennyiért, kint is.
Néhány alapvetés:
-a kinti DM/Rossmann a Matas.
-magyar pénztárcának elég borsosak az árak.
(A félévközi prágai kiruccanás alatt felüdülés volt az ismerős DM-be beugrani, és hazai, közép-európai áron pótolni mindazt a kifogyott kozmetikumot, ami Dániában kétszer-háromszor annyiba került volna)
-ha sokat veszel valamiből, akkor fajlagosan (tehát egy milliliterre átszámolva) jóval olcsóbb lehet,
de könyörgöm, mit csinálsz 800 ml hajkondicionálóval??? (Pláne, ha kiderül, hogy pont nem szereti a hajad...)
-van "Netto" gazdaságos testápoló, olcsó és jó esetben nem kapsz tőle kiütést. Na jó, nekem is volt, rendben volt, de azért annyira nem volt tőle luxusérzésem, ahogy a fehéres, ragacsos valamit cupákoltam a zuhanyzás után szomjas bőrömre, éppenséggel elment, de tudnék jobbat.
Kevésbé alapvetés, bőrtípusa válogatja,
de:
ha itthon egy icipicit szárazságra hajlamos a bőröd, akkor készül föl rá, hogy kint durván száraz lesz.
Talán a hideg, a tengerpart viszonylagos közelsége, vagy a víz, amivel zuhanyoztunk,
nem tudom...
De itthon testápoló nélkül vígan ellévő bőrömet örökké hidratálni kellett, nem csak uszoda után, mindig.
Mások is küzdöttek ilyesmivel,
például az egyik peches magyar leányzó szemei körül kellemetlen ekcéma-szerű szárazság jött elő.
Egy ideig segített rajta az,
ha ásványvízzel mosott arcot,
aztán több ezer forintnyi pénze ment el bőrgyógyászati készítményekre,
végül otthonról mentették meg postai küldeményként érkezett segélycsomaggal.
Érdekes módon,
a prágai "osztálykirándulás" alatt rohamos gyorsasággal helyreállt a bőre,
és miután visszatértünk a suliba, megint kipirosodott...
Tanulság,
hogyha van valami olyan nyavalyád, ami szökőévente egyszer jön elő,
akkor vidd magaddal a gyógyírt rá itthonról, mert kint tuti előjön, ha nem készülsz föl rá.
Lázcsillapító, görcsoldó, orrcsepp, széntabletta, ragtapasz, ha ismerősöd is megy, esetleg összeállíthattok ketten-hárman egy útipatikát,
lehet, hogy túlaggodalmaskodó tanács,
de ha ott állsz az akklimatizációs náthád kellős közepén csepegő orral,
lehet, hogy örülsz neki, hogy megfogadtad .
2008. július 11., péntek
Stoppolás 2. Mi legyen nálad?
Ígéret szép szó, ehhez képest adós vagyok a stoppolástanba való rövid bevezetéssel.
Tehát, néhány röpke tanács, mi is kell legyen nálad, ha stoppolsz.
TÉRKÉP...
A stoppolás, mint utazás, A-ból B-be való eljutásról szól. (Bár az utazás nem feltétlenül A-ról és B-ről szól, az út maga az élvezet, remélem, sokaknak.) Viszont ritka eset, hogy kiállsz az M1/M7-es közös szakaszának elejére egy Italy táblával, és levisznek Velencébe, és az a Velence nem a Velencei tó... Előfordul, tanúsítom, de ritkán... Szóval, ajánlott magaddal vinned egy térképet, ahol látod, merre visz az utad, hol tartasz éppen. Külföldön meg éppenhogy kötelező, sokat segíthet a nyelvi akadályok átlépésében az, ha van mit mutogatnod, hová szeretnél eljutni, és a sofőr is meg tudja mutatni, merre tart, sok félreértést kerülhetsz el térkép segítségével.
Készülhetsz autóstérképpel otthonról, de például, ha csak sodródsz, csavarogsz Európa-szerte,
akkor könnyedén beszerezhetsz turistainformációs központokban is remek térképeket, sokszor ingyenesen.
A turistainformációs iroda a barátunk. :)
TÁBLA AZ ÚTICÉL NEVÉVEL...
Nem feltétlenül kötelező, de néha hasznos, például ha a már fent említett szakasznál állsz, és Győrbe szeretnél eljutni, nem állnak meg fölöslegesen a Siófok felé igyekvők. Te sem csalódsz, hogy megint olyan állt meg, aki nem visz tovább, és a sofőrnek sem szeged kedvét. Én nagyon ritkán használtam táblát, de valahogy formát is ad a dolognak, hogy te stoppos vagy, és mosolyogva kéred, hogy segítsenek.
NAGYTÁSKA/KISTÁSKA...
Még soha nem bizonyult szükségesnek aggódnom, de azért a megnyugvás kedvéért: szortírozd a holmidat. Ha nagy batyud van, az általában hátul fér csak el: hátsó ülés, csomagtartó, teherautóplató. Szóval, az igazán fontos dolgok (iratok, pénz, telefon) legyenek nálad egy biztonságos kistáskában, amit magadnál tudsz tartani. Ha ne adja ég, gyorsan kell elhagynod a kocsit, gondok merülnek fel a sofőrrel, akkor hadd vesszenek a koszos zoknik, de legyen meg a személyi igazolványod.
Legelső stoppolásom előtt egy kedves cimborám kötötte az útitársam és az én lelkemre: "lányok, bicska legyen nálatok!" Van bicskám ugyan, de kiflivajazásnál és almafelezésnél zordabb cselekedetre még nem használtam. Persze, kérdezzünk meg egy almát, szerinte valószínűleg ez elég gyilkos dolog. :)
KALAP, KENDŐ, NAPTEJ...
UV sugárzás van, nyár van, meleg van, de mi még szeretjük a mediterrrán országokat, és hajlandóak vagyunk órákon át ácsorogni az út mentén, hogy még többet fedezzünk fel belőlük. Aztán este meg ott ücsörögsz az úticél városka egy padján szédelegve és fejfájósan. Tehát: kalap vagy kendő, a leégés ellen, pláne a kinyújtott karodra, naptej. Elég nagymamás tanács, bár nagymamám leverné a derekamat, ha megtudná, stoppolok. :)
ÚTITÁRS...
"Mesterem", Anita szerint a legszerencsésebb a fiú-lány páros, őket veszik föl a leghamarabb, és még biztonságos is. Én egyelőre csak lány útitárssal vagy egyedül csavarogtam. Egyedül kicsit unalmas, bár talán gyorsabb, könnyebb kocsit találni. Útitárssal vagy anélkül, baráttal, cimborával, kedvessel: mindez ízlés dolga. Az biztos, hogy sokat tanulhatsz magadról és másikról... Nos, mindenesetre, fontoljátok meg kétszer is, nem garantált, hogy minden mindig napfényes és gördülékeny lesz, olyannal induljatok neki a világnak, akivel működőképes a problémamegoldó és konfiktuskezelő mechanizmusotok.
(Egyszer félig viccből írtam ilyet, de lehet, komolyan kellene vennem ezt a kijelentésemet: addig nem megyek férjhez, amíg a jövendőbelimmel nem tettünk meg egy hónapos InterRail utat.)
ÉTEL-ITAL ...
A benzinkutak shopjai mindenhol drágák. Ó, a jó kis hazai... egy kocka Boci csoki a vigasztalan és idegen autópályán... Ó...
HÁLÓZSÁK...
A sötétség leszállta után annyira nem vicces dolog stoppolni. Még a végén elcsap egy kamion, akkor inkább már szundíts pirkadatig egy biztonságos és otthonos bokor tövében, de ha aludni nem is szeretnél, a hideg ellen jó vele betakarózni.
MEG MÉG PERSZE...
mindaz, ami amúgy is kéne az utazáshoz, zseblámpa, váltás bugyi, kapucnis pulcsi, kinek-kinek edzettsége és csavargási szokásai szerint.
Tehát, néhány röpke tanács, mi is kell legyen nálad, ha stoppolsz.
TÉRKÉP...
A stoppolás, mint utazás, A-ból B-be való eljutásról szól. (Bár az utazás nem feltétlenül A-ról és B-ről szól, az út maga az élvezet, remélem, sokaknak.) Viszont ritka eset, hogy kiállsz az M1/M7-es közös szakaszának elejére egy Italy táblával, és levisznek Velencébe, és az a Velence nem a Velencei tó... Előfordul, tanúsítom, de ritkán... Szóval, ajánlott magaddal vinned egy térképet, ahol látod, merre visz az utad, hol tartasz éppen. Külföldön meg éppenhogy kötelező, sokat segíthet a nyelvi akadályok átlépésében az, ha van mit mutogatnod, hová szeretnél eljutni, és a sofőr is meg tudja mutatni, merre tart, sok félreértést kerülhetsz el térkép segítségével.
Készülhetsz autóstérképpel otthonról, de például, ha csak sodródsz, csavarogsz Európa-szerte,
akkor könnyedén beszerezhetsz turistainformációs központokban is remek térképeket, sokszor ingyenesen.
A turistainformációs iroda a barátunk. :)
TÁBLA AZ ÚTICÉL NEVÉVEL...
Nem feltétlenül kötelező, de néha hasznos, például ha a már fent említett szakasznál állsz, és Győrbe szeretnél eljutni, nem állnak meg fölöslegesen a Siófok felé igyekvők. Te sem csalódsz, hogy megint olyan állt meg, aki nem visz tovább, és a sofőrnek sem szeged kedvét. Én nagyon ritkán használtam táblát, de valahogy formát is ad a dolognak, hogy te stoppos vagy, és mosolyogva kéred, hogy segítsenek.
NAGYTÁSKA/KISTÁSKA...
Még soha nem bizonyult szükségesnek aggódnom, de azért a megnyugvás kedvéért: szortírozd a holmidat. Ha nagy batyud van, az általában hátul fér csak el: hátsó ülés, csomagtartó, teherautóplató. Szóval, az igazán fontos dolgok (iratok, pénz, telefon) legyenek nálad egy biztonságos kistáskában, amit magadnál tudsz tartani. Ha ne adja ég, gyorsan kell elhagynod a kocsit, gondok merülnek fel a sofőrrel, akkor hadd vesszenek a koszos zoknik, de legyen meg a személyi igazolványod.
Legelső stoppolásom előtt egy kedves cimborám kötötte az útitársam és az én lelkemre: "lányok, bicska legyen nálatok!" Van bicskám ugyan, de kiflivajazásnál és almafelezésnél zordabb cselekedetre még nem használtam. Persze, kérdezzünk meg egy almát, szerinte valószínűleg ez elég gyilkos dolog. :)
KALAP, KENDŐ, NAPTEJ...
UV sugárzás van, nyár van, meleg van, de mi még szeretjük a mediterrrán országokat, és hajlandóak vagyunk órákon át ácsorogni az út mentén, hogy még többet fedezzünk fel belőlük. Aztán este meg ott ücsörögsz az úticél városka egy padján szédelegve és fejfájósan. Tehát: kalap vagy kendő, a leégés ellen, pláne a kinyújtott karodra, naptej. Elég nagymamás tanács, bár nagymamám leverné a derekamat, ha megtudná, stoppolok. :)
ÚTITÁRS...
"Mesterem", Anita szerint a legszerencsésebb a fiú-lány páros, őket veszik föl a leghamarabb, és még biztonságos is. Én egyelőre csak lány útitárssal vagy egyedül csavarogtam. Egyedül kicsit unalmas, bár talán gyorsabb, könnyebb kocsit találni. Útitárssal vagy anélkül, baráttal, cimborával, kedvessel: mindez ízlés dolga. Az biztos, hogy sokat tanulhatsz magadról és másikról... Nos, mindenesetre, fontoljátok meg kétszer is, nem garantált, hogy minden mindig napfényes és gördülékeny lesz, olyannal induljatok neki a világnak, akivel működőképes a problémamegoldó és konfiktuskezelő mechanizmusotok.
(Egyszer félig viccből írtam ilyet, de lehet, komolyan kellene vennem ezt a kijelentésemet: addig nem megyek férjhez, amíg a jövendőbelimmel nem tettünk meg egy hónapos InterRail utat.)
ÉTEL-ITAL ...
A benzinkutak shopjai mindenhol drágák. Ó, a jó kis hazai... egy kocka Boci csoki a vigasztalan és idegen autópályán... Ó...
HÁLÓZSÁK...
A sötétség leszállta után annyira nem vicces dolog stoppolni. Még a végén elcsap egy kamion, akkor inkább már szundíts pirkadatig egy biztonságos és otthonos bokor tövében, de ha aludni nem is szeretnél, a hideg ellen jó vele betakarózni.
MEG MÉG PERSZE...
mindaz, ami amúgy is kéne az utazáshoz, zseblámpa, váltás bugyi, kapucnis pulcsi, kinek-kinek edzettsége és csavargási szokásai szerint.
2008. július 5., szombat
The Phaidon Atlas of The Contemporary World Architecture
Nos, ma reggel szembesültem a ténnyel, hogy bármily kicsi város is Odder,
bizony, van amit nem láttam belőle.
Pedig tekeregtünk gyalog, tekeregtünk biciklivel,
sőt, az egyik projekthéten, amikor 5 napig csak egy tantárggyal, jelen esetben az építészettel foglalkoztunk, végigjártuk Mogens (ejtsd: móóunsz) tanárunk vezetésével Odder és Aarhus építészeti nevezetességeit.
Hát nem kihagytunk egyet, melyet pedig a Phaidon kiadó még válogatott überkúúl könyve szerint is meg kellett volna néznünk!?
Ott totyogtunk fél napot a tökunalmas városháza táján, és szó sem esett a Claus Hermansen által tervezett nyári lakról...
Jó, egész pontosan nem is Odderben van, hanem Dyngbyben, az Engagervej 56 szám alatt.
(Dyngby afféle tanyabokor Odder járásban, de persze, NE magyar tanyabokor jelenséget képzeljetek el, hát annál nem kicsit komfortosabbat!)
No jó,
hát sebaj...
amúgy csak annyi a sztori, hogy nem vörös tégla ház, amivel tele van Dánia,
nem is fagerenda vázas,
fehérre,
vörösre,
skageni (szkéjeni) sárgára fsstett ódon parasztház, amivel már nem annyira van tele Dánia, de még sokat lehet találni.
Úgy néz ki, mint egy óvodás által alkotott házrajz,
amin a presematikus korszaknak megfelelően csavart perspektíva van, vagyis jó csálé (ööö, izé, egyébként csak hármasom volt gyermekalkotások lélektanából, lehet, hogy a presematikus korszak kicsit később van...)
meg amiról lefelejtették az ablakokat,
és amúgy mélyvörösre oxidálódott az egész cucc, háztetőstül-falastul,
de azért dísznek kilóg belőle egy darab alumínium cső, mint kémény...
Ja, de azért elég dán,
hogy legyen kertiszék,
meg körömvágókisollóval nyírt zöld gyep.
A bejegyzés címében is említett kis kötet "travel edition" változatban elérhető a Phaidon Kiadó könyveit forgalmazó könyvesboltokban, például a Szépművészeti Múzeumban,
4750 kemény (tényleg kemény, ma 233,6 HUF= 1 EUR) magyar forintért.
Szeretitek a kockákat?
2008. június 30., hétfő
Jössz-mész
Igen, szép dolog az ösztöndíj, meg jó dolog világot látni, csak a sulihoz valahogy ki is kell jutni. A bőség zavarával küzködhet minden utazó, annyiféle lehetőség áll előtte, és lehet, mégse könnyen találja meg az ínyér valót.
Elmesélem, hogy milyen köröket futottam le én, meg még egy-két ismerősöm, hátha az segít majd másoknak saját útjuk megtervezésében.
...
Szeretek vonatozni. Szabad, kényelmes, nézheted az elsuhanó tájat, kinyújtóztathatod a lábadat. A vasútállomásokon mindig otthon érzem magam, az útrakelés hangulata, az emberforgatag, ó, szeretem-szeretem...
Szóval először felhívtam a MÁV nemzetközi tudakozóját.
A két átszállás nem riasztott volna, legalább azokban a városokban is lett volna lehetőségem körülnézni, de a majd 40 ezer forintra rúgó jegyár... nos, szóval sürgősen keresgéltem tovább.
...
Bár már sejtettem, hogy repülő lesz a vége, azért még megvizsgáltam a buszos utazás lehetőségét is.
http://www.studentagency.hu/
Ez a busztársaság üzemeltet Budapest és Dánia között buszjáratot, ha esetleg utálod a repülésnek még a gondolatát is, talán velük érdemes próbát tenni. A foglalás időpontjától, tanulói jogviszonytól, jegy típusától függ hogy mennyire olcsóbban, de olcsóbban jutsz ki busszal, mint vonattal. Csak éppen kb. 22 órát ülni egy buszon, ami rettenet... Ámbár találkoztam már élő emberrel, aki 30 óra alatt jött haza Franciahonból, és csak Bécstől volt állandó sírhatnékja...
...
De a fapados forradalom idején élünk, kérem...
valószínűleg úgyis repülővel teszed meg a távolság döntő részét.
Ha kötekedni akarnánk, akkor mondhatnánk, a repülő környezetszennyező, 2 órával előtte be kell csekkolni, a fapadosok sokszor késnek meg másodlagos repülőtereken szállnak le, ahonnét még be kell bumlizni a városba, jó-jó, igazi problémák ezek, de azért én az odafele meg a visszafele utammal is egész elégedett voltam.
Odafele egy dán légitársasággal repültem.
www.sterling.dk
Most csak úgy heccből megnéztem, mennyibe kerülne, ha egy augusztus végén kezdődő szemeszterre a mai nap akarnék foglalni jegyet, és megváltanám a csomagjegyet is. 26 ezer forint. Hm, kicsit talán borsos, én a február közepi kiutazásra január közepén foglaltam és úgy került 22 ezer forint körüli összegbe csomagostól. Szezonon kívül, vagy jócskán előre foglalva 10 ezer forint körül is kijöhetsz ennél a légitársaságnál. Nekem jó tapasztalataim vannak velük, mások is szerették. Bár tudok olyan kellemetlen történetről, hogy az eredetileg kora délutáni gép végül késő este indult, de voltak annyira korrektek a póruljártakkal, hogy fájdalomdíjul ingyen repjegyet ajánlottak fel. Iskolatársak körében végzett röpke közvéleménykutatásom szerint ők tűnnek a legjutányosabbak csomagügyben, tehát, ha nagybőröndös utazó vagy, náluk úszod meg a legkevesebből.
www.wizzair.hu
Tegyünk egy próbát ezzel a közismert fapadossal is... nos, náluk, ha most foglalnál úgy, hogy kiérj a feltételezett augusztus végén kezdődő szemeszterrel, 13 ezer forint lenne a repjegy... Kis szépséghibája, hogy Malmöbe. Ugyanis nekik nincs járatuk Koppenhágába... És ez a 13 ezer forint a csomag nélkül lenne... szóval, még 2 ezer a csomagokra, és eszedbe ne jusson 2 csomagjegyet venni, mert akkor is csak 20 kiló lehet az, ami nem kézipoggyász! 20 kiló cucc igenis belefér egy hátizsákba. Késnek, menetrendet módosítgatnak, kavarnak, de igazából rettenetes nagy rosszat nem tudok mondani, mert a késés nem volt túl vészes, (2 óra), a menetrendmódosítással még jól is jártam, amúgy meg a telefonos ügyfélszolgálaton nagyon kedves hölgyet fogtam ki. És olcsóbbak.
Csak hát persze, most éppen egy dániai és nem egy svéd ösztöndíjra való kijutásról van szó, tehát érdemes lenne megtudni, hogy hogyan keveredik át az ember Malmöből Koppenhágába?
Nos, mióta az Öresund híd létezik: hihetetlenül könnyen. Kb. annyi idő volt a malmői központi pályaudvarból a koppenhágai reptér, Kastrup érintésével a koppenhágai központi pályaudvarra megérkezni, mintha a Déli pályaudvarról átmetróztam volna az Örs vezér terére.
(Apróság: a koppenhágai központi pályaudvart hol Kobenhavn C-ként, hol Kobenhavn H-ként láthatod rövidítve, ez egy és ugyanaz: Centrum=Hauptbahnhof, azaz főpályaudvar.)
De hogy pontosan vázoljuk fel az útvonalat:
Ferihegy 1-es terminál, repcsi, Malmö-Sturup, innét reptéri busszal Malmö központi pályaudvar, onnét vonat, Öresund híd, Koppenhága.
A reptéri busz 100 svéd korona, de ha van ISIC, tehát rendes nemzetközi diákigazolványod, akkor csak 85 korona. Elég borsos, viszont praktikus.
(Jut eszembe, apró közbevetés: a dán hojskolés diákigazolványom, mely nem minden esetben váltja ki teljes értékűen az ISIC kártyát, nagyot domborít itthon: elfogadják a BKV-nál, tehát, tudtam venni diákbérletet! Az itthoni levelezős diákom sajnos nem jogosít fel erre, de miután ez a másik egy EU ország felsőoktatási intézményének nappali tagozatos jogviszonyt igazoló kártyája, elfogadják. Örvendetes!)
A költségekhez még hozzá kell számolni a két város közötti vonatút árát is, ha jól emlékszem, 78 dán korona körül volt a jegy.
Árfolyamokat tessék figyelni: www.mnb.hu
Tehát, a Magyar Nemzeti Bank honlapján ma, az erős forint idejében
egy svéd korona, azaz SEK=25 HUF
egy dán korona, azaz DKK=32 HUF.
Érdemes amúgy otthonról vinni azokat a valutákat, amiket valószínűleg használni fogsz, Malmöben éppen korrektül váltottak, de Dániában elég csúnyán lehúznak, ha váltani akarsz. Meg érdemes jó előre beszerezni a pénzt, mert ha az utolsó nap akarsz dán koronához jutni, lehet, hogy még fél Budapest körberohangálása után is csak néznek rád, hogy hááát, most csak ennyicskénk van, és nem tudod beszerezni a szükséges összeget. Ferihegyet meg felejtsd el, van ugyan pénzváltójuk, meg dán koronát is adtak nekem, de sziszegtem csúnyán, mikor megláttam a blokkot, mennyit buktam a történeten... hát, akár mint Dániában...
Szóval, Wizzair...
amit vesztesz a réven, nyersz a vámon, képletesen...
vagyis amennyivel olcsóbb, annyival többet lehet bumlizni.
Legkényelmesebben Sterlinggel jöttem volna haza, de amikor remek kis akciójuk volt húsvétkor, nem volt még pénz a Visa Elektron kártyámon, hogy megvegyem a jegyet, aztán meg Wizzairnél épp egész jó akció volt, amire már tellett hazarepjegyre. Meg Malmö is nagyon helyes város, majd egy napot elcsavarogtam ott, és nagyon élveztem, tehát nem bántam a kitérőt.
Persze, ez csak két légitársaság a sok közül, és vannak félfapados, meg nem fapados, de versenyhelyzetbe szorított normál légitársaságok is,
lehet keresgélni, kinek kinek ízlése szerint, mittomén, soproniaknak vagy győrieknek lehet hogy pont az a légitársaság tetszik majd, aki Bécsbe hozza "haza" őket.
Jó utat!
Elmesélem, hogy milyen köröket futottam le én, meg még egy-két ismerősöm, hátha az segít majd másoknak saját útjuk megtervezésében.
...
Szeretek vonatozni. Szabad, kényelmes, nézheted az elsuhanó tájat, kinyújtóztathatod a lábadat. A vasútállomásokon mindig otthon érzem magam, az útrakelés hangulata, az emberforgatag, ó, szeretem-szeretem...
Szóval először felhívtam a MÁV nemzetközi tudakozóját.
A két átszállás nem riasztott volna, legalább azokban a városokban is lett volna lehetőségem körülnézni, de a majd 40 ezer forintra rúgó jegyár... nos, szóval sürgősen keresgéltem tovább.
...
Bár már sejtettem, hogy repülő lesz a vége, azért még megvizsgáltam a buszos utazás lehetőségét is.
http://www.studentagency.hu/
Ez a busztársaság üzemeltet Budapest és Dánia között buszjáratot, ha esetleg utálod a repülésnek még a gondolatát is, talán velük érdemes próbát tenni. A foglalás időpontjától, tanulói jogviszonytól, jegy típusától függ hogy mennyire olcsóbban, de olcsóbban jutsz ki busszal, mint vonattal. Csak éppen kb. 22 órát ülni egy buszon, ami rettenet... Ámbár találkoztam már élő emberrel, aki 30 óra alatt jött haza Franciahonból, és csak Bécstől volt állandó sírhatnékja...
...
De a fapados forradalom idején élünk, kérem...
valószínűleg úgyis repülővel teszed meg a távolság döntő részét.
Ha kötekedni akarnánk, akkor mondhatnánk, a repülő környezetszennyező, 2 órával előtte be kell csekkolni, a fapadosok sokszor késnek meg másodlagos repülőtereken szállnak le, ahonnét még be kell bumlizni a városba, jó-jó, igazi problémák ezek, de azért én az odafele meg a visszafele utammal is egész elégedett voltam.
Odafele egy dán légitársasággal repültem.
www.sterling.dk
Most csak úgy heccből megnéztem, mennyibe kerülne, ha egy augusztus végén kezdődő szemeszterre a mai nap akarnék foglalni jegyet, és megváltanám a csomagjegyet is. 26 ezer forint. Hm, kicsit talán borsos, én a február közepi kiutazásra január közepén foglaltam és úgy került 22 ezer forint körüli összegbe csomagostól. Szezonon kívül, vagy jócskán előre foglalva 10 ezer forint körül is kijöhetsz ennél a légitársaságnál. Nekem jó tapasztalataim vannak velük, mások is szerették. Bár tudok olyan kellemetlen történetről, hogy az eredetileg kora délutáni gép végül késő este indult, de voltak annyira korrektek a póruljártakkal, hogy fájdalomdíjul ingyen repjegyet ajánlottak fel. Iskolatársak körében végzett röpke közvéleménykutatásom szerint ők tűnnek a legjutányosabbak csomagügyben, tehát, ha nagybőröndös utazó vagy, náluk úszod meg a legkevesebből.
www.wizzair.hu
Tegyünk egy próbát ezzel a közismert fapadossal is... nos, náluk, ha most foglalnál úgy, hogy kiérj a feltételezett augusztus végén kezdődő szemeszterrel, 13 ezer forint lenne a repjegy... Kis szépséghibája, hogy Malmöbe. Ugyanis nekik nincs járatuk Koppenhágába... És ez a 13 ezer forint a csomag nélkül lenne... szóval, még 2 ezer a csomagokra, és eszedbe ne jusson 2 csomagjegyet venni, mert akkor is csak 20 kiló lehet az, ami nem kézipoggyász! 20 kiló cucc igenis belefér egy hátizsákba. Késnek, menetrendet módosítgatnak, kavarnak, de igazából rettenetes nagy rosszat nem tudok mondani, mert a késés nem volt túl vészes, (2 óra), a menetrendmódosítással még jól is jártam, amúgy meg a telefonos ügyfélszolgálaton nagyon kedves hölgyet fogtam ki. És olcsóbbak.
Csak hát persze, most éppen egy dániai és nem egy svéd ösztöndíjra való kijutásról van szó, tehát érdemes lenne megtudni, hogy hogyan keveredik át az ember Malmöből Koppenhágába?
Nos, mióta az Öresund híd létezik: hihetetlenül könnyen. Kb. annyi idő volt a malmői központi pályaudvarból a koppenhágai reptér, Kastrup érintésével a koppenhágai központi pályaudvarra megérkezni, mintha a Déli pályaudvarról átmetróztam volna az Örs vezér terére.
(Apróság: a koppenhágai központi pályaudvart hol Kobenhavn C-ként, hol Kobenhavn H-ként láthatod rövidítve, ez egy és ugyanaz: Centrum=Hauptbahnhof, azaz főpályaudvar.)
De hogy pontosan vázoljuk fel az útvonalat:
Ferihegy 1-es terminál, repcsi, Malmö-Sturup, innét reptéri busszal Malmö központi pályaudvar, onnét vonat, Öresund híd, Koppenhága.
A reptéri busz 100 svéd korona, de ha van ISIC, tehát rendes nemzetközi diákigazolványod, akkor csak 85 korona. Elég borsos, viszont praktikus.
(Jut eszembe, apró közbevetés: a dán hojskolés diákigazolványom, mely nem minden esetben váltja ki teljes értékűen az ISIC kártyát, nagyot domborít itthon: elfogadják a BKV-nál, tehát, tudtam venni diákbérletet! Az itthoni levelezős diákom sajnos nem jogosít fel erre, de miután ez a másik egy EU ország felsőoktatási intézményének nappali tagozatos jogviszonyt igazoló kártyája, elfogadják. Örvendetes!)
A költségekhez még hozzá kell számolni a két város közötti vonatút árát is, ha jól emlékszem, 78 dán korona körül volt a jegy.
Árfolyamokat tessék figyelni: www.mnb.hu
Tehát, a Magyar Nemzeti Bank honlapján ma, az erős forint idejében
egy svéd korona, azaz SEK=25 HUF
egy dán korona, azaz DKK=32 HUF.
Érdemes amúgy otthonról vinni azokat a valutákat, amiket valószínűleg használni fogsz, Malmöben éppen korrektül váltottak, de Dániában elég csúnyán lehúznak, ha váltani akarsz. Meg érdemes jó előre beszerezni a pénzt, mert ha az utolsó nap akarsz dán koronához jutni, lehet, hogy még fél Budapest körberohangálása után is csak néznek rád, hogy hááát, most csak ennyicskénk van, és nem tudod beszerezni a szükséges összeget. Ferihegyet meg felejtsd el, van ugyan pénzváltójuk, meg dán koronát is adtak nekem, de sziszegtem csúnyán, mikor megláttam a blokkot, mennyit buktam a történeten... hát, akár mint Dániában...
Szóval, Wizzair...
amit vesztesz a réven, nyersz a vámon, képletesen...
vagyis amennyivel olcsóbb, annyival többet lehet bumlizni.
Legkényelmesebben Sterlinggel jöttem volna haza, de amikor remek kis akciójuk volt húsvétkor, nem volt még pénz a Visa Elektron kártyámon, hogy megvegyem a jegyet, aztán meg Wizzairnél épp egész jó akció volt, amire már tellett hazarepjegyre. Meg Malmö is nagyon helyes város, majd egy napot elcsavarogtam ott, és nagyon élveztem, tehát nem bántam a kitérőt.
Persze, ez csak két légitársaság a sok közül, és vannak félfapados, meg nem fapados, de versenyhelyzetbe szorított normál légitársaságok is,
lehet keresgélni, kinek kinek ízlése szerint, mittomén, soproniaknak vagy győrieknek lehet hogy pont az a légitársaság tetszik majd, aki Bécsbe hozza "haza" őket.
Jó utat!
2008. június 27., péntek
"Akklimatizációs nátha"
Az "akklimatizációs nátha" tünetei nem feltétlenül az láz, a fejfájás meg az eldugult orr, ámbár,
főként ha a tavaszi félévre mentél ki, könnyen megjelenhet így is.
Inkább az átállás, az idegen, az új környezetbe való átkerülés sokkjára gondolok, mikor erről a "betegségről" beszélek.
Lehet fölkészülni, kazalnyi útikönyvet átböngészni Dániáról, mentálisan ráhangolódni, a fogadó iskola honlapját ától cettig kívülről fújni, azért amikor fizikai valódban érzed azt, MÁSHOL vagy, és ott is leszel jó darabig, azért az más.
Talán hasznos, ha ezt megemlítem... Dalma, érettségi előtt álló hojskolés sorstársam a példa rá, hogy neki sokat segített a figyelmeztetés: készüljön fel, hogy esetleg először nem találja a helyét. Bele kell rázódni, el kell fogadni a kezdeti bizonytalan érzést, nem kell megijedni, előbb-utóbb, de relatív hamar ráhangolódik az ember arra, ami egy idegen országbeli iskolában várja.
Először labirintus a kollégium, talán nyugtalanabbul alszol a szokásosnál, meg kell szokni a kajákat, fel kell fedezni a környéket, utána már hamar otthonosan érzed magad.
Az akklimatizálódás nálam, de más sulistársaknál is megjelent jó kis pszichoszomatikus náthában, szóval, orrcsepp meg aszpirin nem árt, ha van a csomagodban.
No para, 2-3 nap, és kutyabajod.
...
Aztán, amit nem gondoltam volna...
bizony, hazajövetel után is elkaptam az akklimatizációs nyavalyát.
Pedig, csak 3 és fél hónapot voltam kint, az első egy-két napban úgy tűnt, pikk-pakk visszaigazodok az eredeti életemhez, munkához-albérlethez-iskolához...
hát a kutyafülit,
kicsit belebetegedtem a hazaköltözésbe is,
pedig tényleg nagyon vártam már.
Úgy tűnik, mégsem vagyok elég edzett csavargó,
no, majd még gyakorolnom kell.
:)
főként ha a tavaszi félévre mentél ki, könnyen megjelenhet így is.
Inkább az átállás, az idegen, az új környezetbe való átkerülés sokkjára gondolok, mikor erről a "betegségről" beszélek.
Lehet fölkészülni, kazalnyi útikönyvet átböngészni Dániáról, mentálisan ráhangolódni, a fogadó iskola honlapját ától cettig kívülről fújni, azért amikor fizikai valódban érzed azt, MÁSHOL vagy, és ott is leszel jó darabig, azért az más.
Talán hasznos, ha ezt megemlítem... Dalma, érettségi előtt álló hojskolés sorstársam a példa rá, hogy neki sokat segített a figyelmeztetés: készüljön fel, hogy esetleg először nem találja a helyét. Bele kell rázódni, el kell fogadni a kezdeti bizonytalan érzést, nem kell megijedni, előbb-utóbb, de relatív hamar ráhangolódik az ember arra, ami egy idegen országbeli iskolában várja.
Először labirintus a kollégium, talán nyugtalanabbul alszol a szokásosnál, meg kell szokni a kajákat, fel kell fedezni a környéket, utána már hamar otthonosan érzed magad.
Az akklimatizálódás nálam, de más sulistársaknál is megjelent jó kis pszichoszomatikus náthában, szóval, orrcsepp meg aszpirin nem árt, ha van a csomagodban.
No para, 2-3 nap, és kutyabajod.
...
Aztán, amit nem gondoltam volna...
bizony, hazajövetel után is elkaptam az akklimatizációs nyavalyát.
Pedig, csak 3 és fél hónapot voltam kint, az első egy-két napban úgy tűnt, pikk-pakk visszaigazodok az eredeti életemhez, munkához-albérlethez-iskolához...
hát a kutyafülit,
kicsit belebetegedtem a hazaköltözésbe is,
pedig tényleg nagyon vártam már.
Úgy tűnik, mégsem vagyok elég edzett csavargó,
no, majd még gyakorolnom kell.
:)
2008. június 24., kedd
És mondd csak, beszélsz már dánul?
Nem, nem beszélek dánul. Nem jártam nyelvórákra sem, ámbár, aki járt közülünk, azok se feltétlenül gazdagodtak túl sok dán nyelvismerettel.
Őszintén megvallom: nagy mellénnyel mentem ki, hogy ó, hát majdnem 4 hónap rengeteg idő, biztos sokat fogok tanulni.
Itthon tanulmányoztam dán nyelvű könyveket, megvettem azt az egyet, ami elérhető volt az Alexandránál, a Kezdők dán nyelvkönyve címűt. Ez egy kedves, mókás kis sorozat, gyerekkönyvre emlékeztet, de hétköznapi szitukban teljesen használható anyagot dolgoz fel. Ez az egyetlen nyelvkönyvcsalád, ami elrugaszkodik az angol-német-francia-olasz-spanyol bermudaötszögtől, és kevésbé elterjedt nyelvekkel is foglalkozik, például létezik kezdők héber vagy kezdők kínai nyelvkönyve is. Alap dolgok találhatók benne: színek, számok, hogy köszönsz, mit veszel a boltban, mesélj a családodról stb.
Németből középfokú nyelvvizsgám van, angolul is pötyögök már középfokhoz közel, rossz nyelvtannal, de relatív bátorsággal, és ahogy nézegettem a könyveket, úgy éreztem: ó, hát fog ez nekem menni!
Össze kell keverni a két nyelvet, az y az ü, az áthúzott o az ö, az a betű kis karikával a tetején ó, (ezt amúgy aa-ként is írják)
és kész is vagyunk.
Aha...
aha...
aztán Aarhusban akartam vonatjegyet venni Odderbe...
oh, hát hova?
Jó németesen, keményen ejtettem a d-t, pergettem az r-t, persze, nem értették...
aztán leírtam, kasszáshölgy megkönnyebbülten néz rám
áh, hát persze, "Oe", oda akarok én menni.
Igen, "Oe"-be...
Utólag felvilágosítottak minket, hogy a dán torokból, mélyből beszél, és amit lehet, azt elnyel.
Aztán, ha már Oddernél tartunk, elmesélek egy mókás-kiejtéses történetet, bár nem velem, hanem Zsuzsival és Évivel esett meg, talán megbocsátanak, ha plagizálom... Ők sikeresen kiművelték az Odder szó kiejtését, büszkén használták volna a buszon, erre néz rájuk a buszsöfőr értetlenül... hova akartok menni, lányok? Jah, hogy Odderbe? És keményen ejtette a d-t, és pergette az r-t... Aztán kiderült, hogy szerb a srác, és egy-két szót még magyarul is tud.
:-)
Szóval, idejekorán feladtam a dán nyelvórákat, és inkább művészettörténetre jártam be helyette, meg rajzolni. Ámbár előfordult, hogy én voltam az egyszem nemdán, és így azért kénytelen-kelletlen próbálkoznom kellett megérteni az instrukciókat, ha nem akartam örökké nyüsszögni, hogy "ininglisplíz". No, meg persze, ha kilépsz a hétköznapi életbe, akkor is ragadnak rád szavak, kifejezések. Sétálsz, nézegelődsz, bemész múzeumokba, veszel kaját, lapozgatod a dán gyerekkönyveket a könyvtárban, és észrevétlenül egy csomó minden rádragad.
Egyébként, mi magyarok szoktuk azt gondolni magunkról, hogy mi ilyen kis önsorsrontó módon mondjuk magunkról, hogy mittomén, sírva vigadunk meg pesszimisták vagyunk, meg hiába van Európai Unió, még mindig képesek vagyunk Trianonon sírni, azért a dánoknak is megvan az analógiája erre, hiába ők az egyik felmérten legboldogabb népség a világon.
Ők egyrészt még emlegetik, hogy ó, nem mindig voltak ám ők ily kicsi ország, voltak idők, mikor övék volt Skandinávia jó része, meg például Észtország, (ld. Magyarország partjait 3 tenger mosta-sztori) meg hogy őróluk azt mondják a németek, hogy az ő nyelvük nem is nyelv, hanem csak torokbetegség, illetve, a másik csipkelődés, amiből kijut nekik, az az, hogy úgy beszélnek, mint akinek félig lenyelt forró krumpli van a szájában.
(Jut eszembe, nem nagyon csípik a németeket, úgyhogy, ne nagyon mondjátok a dánoknak, hogy a dán nyelv nagyon hasonlít a némethez, mert fancsali arccal fognak bólogatni. Ha máshogy nem megy, beszélnek veled németül, egész jól, méghozzá, de ha kicsit is pötyögsz angolul, akkor csak angolul hajlandóak megszólalni.)
Hallottam sokfélét a dán nyelv megtanulásáról.
Van aki szerint nehéz nagyon, a kiejtés miatt, van, aki azt állítja, ugyan már, a kiejtést meg lehet szokni, és az angol meg a német nyelv után gyerekjáték megtanulni.
Hát, tegyetek egy próbát vele, majd meglátjátok.
:)
...
Jut eszembe, kis történet, megint plagizálva, most éppen Zsófitól. A Gödörklub nagy gyűjtőhely, ott futottam össze tiszta véletlenségből ösztöndíjas sorstársakkal. Ekkor mesélte Zsófi, hogy előző nap éppen baráti társasággal söröztek, és hazafelé a metrón dán feliratot látott elsuhanni maga mellett. Hirtelenjében azt hitte, csak hallucinált vagy álmodott, de nem. Mostanában éppen egy telefontársaság hirdeti magát olyan nyereményakcióval, mellyel a Roskilde Fesztiválra, a dán Szigetre lehet kijutni.
Őszintén megvallom: nagy mellénnyel mentem ki, hogy ó, hát majdnem 4 hónap rengeteg idő, biztos sokat fogok tanulni.
Itthon tanulmányoztam dán nyelvű könyveket, megvettem azt az egyet, ami elérhető volt az Alexandránál, a Kezdők dán nyelvkönyve címűt. Ez egy kedves, mókás kis sorozat, gyerekkönyvre emlékeztet, de hétköznapi szitukban teljesen használható anyagot dolgoz fel. Ez az egyetlen nyelvkönyvcsalád, ami elrugaszkodik az angol-német-francia-olasz-spanyol bermudaötszögtől, és kevésbé elterjedt nyelvekkel is foglalkozik, például létezik kezdők héber vagy kezdők kínai nyelvkönyve is. Alap dolgok találhatók benne: színek, számok, hogy köszönsz, mit veszel a boltban, mesélj a családodról stb.
Németből középfokú nyelvvizsgám van, angolul is pötyögök már középfokhoz közel, rossz nyelvtannal, de relatív bátorsággal, és ahogy nézegettem a könyveket, úgy éreztem: ó, hát fog ez nekem menni!
Össze kell keverni a két nyelvet, az y az ü, az áthúzott o az ö, az a betű kis karikával a tetején ó, (ezt amúgy aa-ként is írják)
és kész is vagyunk.
Aha...
aha...
aztán Aarhusban akartam vonatjegyet venni Odderbe...
oh, hát hova?
Jó németesen, keményen ejtettem a d-t, pergettem az r-t, persze, nem értették...
aztán leírtam, kasszáshölgy megkönnyebbülten néz rám
áh, hát persze, "Oe", oda akarok én menni.
Igen, "Oe"-be...
Utólag felvilágosítottak minket, hogy a dán torokból, mélyből beszél, és amit lehet, azt elnyel.
Aztán, ha már Oddernél tartunk, elmesélek egy mókás-kiejtéses történetet, bár nem velem, hanem Zsuzsival és Évivel esett meg, talán megbocsátanak, ha plagizálom... Ők sikeresen kiművelték az Odder szó kiejtését, büszkén használták volna a buszon, erre néz rájuk a buszsöfőr értetlenül... hova akartok menni, lányok? Jah, hogy Odderbe? És keményen ejtette a d-t, és pergette az r-t... Aztán kiderült, hogy szerb a srác, és egy-két szót még magyarul is tud.
:-)
Szóval, idejekorán feladtam a dán nyelvórákat, és inkább művészettörténetre jártam be helyette, meg rajzolni. Ámbár előfordult, hogy én voltam az egyszem nemdán, és így azért kénytelen-kelletlen próbálkoznom kellett megérteni az instrukciókat, ha nem akartam örökké nyüsszögni, hogy "ininglisplíz". No, meg persze, ha kilépsz a hétköznapi életbe, akkor is ragadnak rád szavak, kifejezések. Sétálsz, nézegelődsz, bemész múzeumokba, veszel kaját, lapozgatod a dán gyerekkönyveket a könyvtárban, és észrevétlenül egy csomó minden rádragad.
Egyébként, mi magyarok szoktuk azt gondolni magunkról, hogy mi ilyen kis önsorsrontó módon mondjuk magunkról, hogy mittomén, sírva vigadunk meg pesszimisták vagyunk, meg hiába van Európai Unió, még mindig képesek vagyunk Trianonon sírni, azért a dánoknak is megvan az analógiája erre, hiába ők az egyik felmérten legboldogabb népség a világon.
Ők egyrészt még emlegetik, hogy ó, nem mindig voltak ám ők ily kicsi ország, voltak idők, mikor övék volt Skandinávia jó része, meg például Észtország, (ld. Magyarország partjait 3 tenger mosta-sztori) meg hogy őróluk azt mondják a németek, hogy az ő nyelvük nem is nyelv, hanem csak torokbetegség, illetve, a másik csipkelődés, amiből kijut nekik, az az, hogy úgy beszélnek, mint akinek félig lenyelt forró krumpli van a szájában.
(Jut eszembe, nem nagyon csípik a németeket, úgyhogy, ne nagyon mondjátok a dánoknak, hogy a dán nyelv nagyon hasonlít a némethez, mert fancsali arccal fognak bólogatni. Ha máshogy nem megy, beszélnek veled németül, egész jól, méghozzá, de ha kicsit is pötyögsz angolul, akkor csak angolul hajlandóak megszólalni.)
Hallottam sokfélét a dán nyelv megtanulásáról.
Van aki szerint nehéz nagyon, a kiejtés miatt, van, aki azt állítja, ugyan már, a kiejtést meg lehet szokni, és az angol meg a német nyelv után gyerekjáték megtanulni.
Hát, tegyetek egy próbát vele, majd meglátjátok.
:)
...
Jut eszembe, kis történet, megint plagizálva, most éppen Zsófitól. A Gödörklub nagy gyűjtőhely, ott futottam össze tiszta véletlenségből ösztöndíjas sorstársakkal. Ekkor mesélte Zsófi, hogy előző nap éppen baráti társasággal söröztek, és hazafelé a metrón dán feliratot látott elsuhanni maga mellett. Hirtelenjében azt hitte, csak hallucinált vagy álmodott, de nem. Mostanában éppen egy telefontársaság hirdeti magát olyan nyereményakcióval, mellyel a Roskilde Fesztiválra, a dán Szigetre lehet kijutni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)