Igen, szép dolog az ösztöndíj, meg jó dolog világot látni, csak a sulihoz valahogy ki is kell jutni. A bőség zavarával küzködhet minden utazó, annyiféle lehetőség áll előtte, és lehet, mégse könnyen találja meg az ínyér valót.
Elmesélem, hogy milyen köröket futottam le én, meg még egy-két ismerősöm, hátha az segít majd másoknak saját útjuk megtervezésében.
...
Szeretek vonatozni. Szabad, kényelmes, nézheted az elsuhanó tájat, kinyújtóztathatod a lábadat. A vasútállomásokon mindig otthon érzem magam, az útrakelés hangulata, az emberforgatag, ó, szeretem-szeretem...
Szóval először felhívtam a MÁV nemzetközi tudakozóját.
A két átszállás nem riasztott volna, legalább azokban a városokban is lett volna lehetőségem körülnézni, de a majd 40 ezer forintra rúgó jegyár... nos, szóval sürgősen keresgéltem tovább.
...
Bár már sejtettem, hogy repülő lesz a vége, azért még megvizsgáltam a buszos utazás lehetőségét is.
http://www.studentagency.hu/
Ez a busztársaság üzemeltet Budapest és Dánia között buszjáratot, ha esetleg utálod a repülésnek még a gondolatát is, talán velük érdemes próbát tenni. A foglalás időpontjától, tanulói jogviszonytól, jegy típusától függ hogy mennyire olcsóbban, de olcsóbban jutsz ki busszal, mint vonattal. Csak éppen kb. 22 órát ülni egy buszon, ami rettenet... Ámbár találkoztam már élő emberrel, aki 30 óra alatt jött haza Franciahonból, és csak Bécstől volt állandó sírhatnékja...
...
De a fapados forradalom idején élünk, kérem...
valószínűleg úgyis repülővel teszed meg a távolság döntő részét.
Ha kötekedni akarnánk, akkor mondhatnánk, a repülő környezetszennyező, 2 órával előtte be kell csekkolni, a fapadosok sokszor késnek meg másodlagos repülőtereken szállnak le, ahonnét még be kell bumlizni a városba, jó-jó, igazi problémák ezek, de azért én az odafele meg a visszafele utammal is egész elégedett voltam.
Odafele egy dán légitársasággal repültem.
www.sterling.dk
Most csak úgy heccből megnéztem, mennyibe kerülne, ha egy augusztus végén kezdődő szemeszterre a mai nap akarnék foglalni jegyet, és megváltanám a csomagjegyet is. 26 ezer forint. Hm, kicsit talán borsos, én a február közepi kiutazásra január közepén foglaltam és úgy került 22 ezer forint körüli összegbe csomagostól. Szezonon kívül, vagy jócskán előre foglalva 10 ezer forint körül is kijöhetsz ennél a légitársaságnál. Nekem jó tapasztalataim vannak velük, mások is szerették. Bár tudok olyan kellemetlen történetről, hogy az eredetileg kora délutáni gép végül késő este indult, de voltak annyira korrektek a póruljártakkal, hogy fájdalomdíjul ingyen repjegyet ajánlottak fel. Iskolatársak körében végzett röpke közvéleménykutatásom szerint ők tűnnek a legjutányosabbak csomagügyben, tehát, ha nagybőröndös utazó vagy, náluk úszod meg a legkevesebből.
www.wizzair.hu
Tegyünk egy próbát ezzel a közismert fapadossal is... nos, náluk, ha most foglalnál úgy, hogy kiérj a feltételezett augusztus végén kezdődő szemeszterrel, 13 ezer forint lenne a repjegy... Kis szépséghibája, hogy Malmöbe. Ugyanis nekik nincs járatuk Koppenhágába... És ez a 13 ezer forint a csomag nélkül lenne... szóval, még 2 ezer a csomagokra, és eszedbe ne jusson 2 csomagjegyet venni, mert akkor is csak 20 kiló lehet az, ami nem kézipoggyász! 20 kiló cucc igenis belefér egy hátizsákba. Késnek, menetrendet módosítgatnak, kavarnak, de igazából rettenetes nagy rosszat nem tudok mondani, mert a késés nem volt túl vészes, (2 óra), a menetrendmódosítással még jól is jártam, amúgy meg a telefonos ügyfélszolgálaton nagyon kedves hölgyet fogtam ki. És olcsóbbak.
Csak hát persze, most éppen egy dániai és nem egy svéd ösztöndíjra való kijutásról van szó, tehát érdemes lenne megtudni, hogy hogyan keveredik át az ember Malmöből Koppenhágába?
Nos, mióta az Öresund híd létezik: hihetetlenül könnyen. Kb. annyi idő volt a malmői központi pályaudvarból a koppenhágai reptér, Kastrup érintésével a koppenhágai központi pályaudvarra megérkezni, mintha a Déli pályaudvarról átmetróztam volna az Örs vezér terére.
(Apróság: a koppenhágai központi pályaudvart hol Kobenhavn C-ként, hol Kobenhavn H-ként láthatod rövidítve, ez egy és ugyanaz: Centrum=Hauptbahnhof, azaz főpályaudvar.)
De hogy pontosan vázoljuk fel az útvonalat:
Ferihegy 1-es terminál, repcsi, Malmö-Sturup, innét reptéri busszal Malmö központi pályaudvar, onnét vonat, Öresund híd, Koppenhága.
A reptéri busz 100 svéd korona, de ha van ISIC, tehát rendes nemzetközi diákigazolványod, akkor csak 85 korona. Elég borsos, viszont praktikus.
(Jut eszembe, apró közbevetés: a dán hojskolés diákigazolványom, mely nem minden esetben váltja ki teljes értékűen az ISIC kártyát, nagyot domborít itthon: elfogadják a BKV-nál, tehát, tudtam venni diákbérletet! Az itthoni levelezős diákom sajnos nem jogosít fel erre, de miután ez a másik egy EU ország felsőoktatási intézményének nappali tagozatos jogviszonyt igazoló kártyája, elfogadják. Örvendetes!)
A költségekhez még hozzá kell számolni a két város közötti vonatút árát is, ha jól emlékszem, 78 dán korona körül volt a jegy.
Árfolyamokat tessék figyelni: www.mnb.hu
Tehát, a Magyar Nemzeti Bank honlapján ma, az erős forint idejében
egy svéd korona, azaz SEK=25 HUF
egy dán korona, azaz DKK=32 HUF.
Érdemes amúgy otthonról vinni azokat a valutákat, amiket valószínűleg használni fogsz, Malmöben éppen korrektül váltottak, de Dániában elég csúnyán lehúznak, ha váltani akarsz. Meg érdemes jó előre beszerezni a pénzt, mert ha az utolsó nap akarsz dán koronához jutni, lehet, hogy még fél Budapest körberohangálása után is csak néznek rád, hogy hááát, most csak ennyicskénk van, és nem tudod beszerezni a szükséges összeget. Ferihegyet meg felejtsd el, van ugyan pénzváltójuk, meg dán koronát is adtak nekem, de sziszegtem csúnyán, mikor megláttam a blokkot, mennyit buktam a történeten... hát, akár mint Dániában...
Szóval, Wizzair...
amit vesztesz a réven, nyersz a vámon, képletesen...
vagyis amennyivel olcsóbb, annyival többet lehet bumlizni.
Legkényelmesebben Sterlinggel jöttem volna haza, de amikor remek kis akciójuk volt húsvétkor, nem volt még pénz a Visa Elektron kártyámon, hogy megvegyem a jegyet, aztán meg Wizzairnél épp egész jó akció volt, amire már tellett hazarepjegyre. Meg Malmö is nagyon helyes város, majd egy napot elcsavarogtam ott, és nagyon élveztem, tehát nem bántam a kitérőt.
Persze, ez csak két légitársaság a sok közül, és vannak félfapados, meg nem fapados, de versenyhelyzetbe szorított normál légitársaságok is,
lehet keresgélni, kinek kinek ízlése szerint, mittomén, soproniaknak vagy győrieknek lehet hogy pont az a légitársaság tetszik majd, aki Bécsbe hozza "haza" őket.
Jó utat!
2008. június 30., hétfő
2008. június 27., péntek
"Akklimatizációs nátha"
Az "akklimatizációs nátha" tünetei nem feltétlenül az láz, a fejfájás meg az eldugult orr, ámbár,
főként ha a tavaszi félévre mentél ki, könnyen megjelenhet így is.
Inkább az átállás, az idegen, az új környezetbe való átkerülés sokkjára gondolok, mikor erről a "betegségről" beszélek.
Lehet fölkészülni, kazalnyi útikönyvet átböngészni Dániáról, mentálisan ráhangolódni, a fogadó iskola honlapját ától cettig kívülről fújni, azért amikor fizikai valódban érzed azt, MÁSHOL vagy, és ott is leszel jó darabig, azért az más.
Talán hasznos, ha ezt megemlítem... Dalma, érettségi előtt álló hojskolés sorstársam a példa rá, hogy neki sokat segített a figyelmeztetés: készüljön fel, hogy esetleg először nem találja a helyét. Bele kell rázódni, el kell fogadni a kezdeti bizonytalan érzést, nem kell megijedni, előbb-utóbb, de relatív hamar ráhangolódik az ember arra, ami egy idegen országbeli iskolában várja.
Először labirintus a kollégium, talán nyugtalanabbul alszol a szokásosnál, meg kell szokni a kajákat, fel kell fedezni a környéket, utána már hamar otthonosan érzed magad.
Az akklimatizálódás nálam, de más sulistársaknál is megjelent jó kis pszichoszomatikus náthában, szóval, orrcsepp meg aszpirin nem árt, ha van a csomagodban.
No para, 2-3 nap, és kutyabajod.
...
Aztán, amit nem gondoltam volna...
bizony, hazajövetel után is elkaptam az akklimatizációs nyavalyát.
Pedig, csak 3 és fél hónapot voltam kint, az első egy-két napban úgy tűnt, pikk-pakk visszaigazodok az eredeti életemhez, munkához-albérlethez-iskolához...
hát a kutyafülit,
kicsit belebetegedtem a hazaköltözésbe is,
pedig tényleg nagyon vártam már.
Úgy tűnik, mégsem vagyok elég edzett csavargó,
no, majd még gyakorolnom kell.
:)
főként ha a tavaszi félévre mentél ki, könnyen megjelenhet így is.
Inkább az átállás, az idegen, az új környezetbe való átkerülés sokkjára gondolok, mikor erről a "betegségről" beszélek.
Lehet fölkészülni, kazalnyi útikönyvet átböngészni Dániáról, mentálisan ráhangolódni, a fogadó iskola honlapját ától cettig kívülről fújni, azért amikor fizikai valódban érzed azt, MÁSHOL vagy, és ott is leszel jó darabig, azért az más.
Talán hasznos, ha ezt megemlítem... Dalma, érettségi előtt álló hojskolés sorstársam a példa rá, hogy neki sokat segített a figyelmeztetés: készüljön fel, hogy esetleg először nem találja a helyét. Bele kell rázódni, el kell fogadni a kezdeti bizonytalan érzést, nem kell megijedni, előbb-utóbb, de relatív hamar ráhangolódik az ember arra, ami egy idegen országbeli iskolában várja.
Először labirintus a kollégium, talán nyugtalanabbul alszol a szokásosnál, meg kell szokni a kajákat, fel kell fedezni a környéket, utána már hamar otthonosan érzed magad.
Az akklimatizálódás nálam, de más sulistársaknál is megjelent jó kis pszichoszomatikus náthában, szóval, orrcsepp meg aszpirin nem árt, ha van a csomagodban.
No para, 2-3 nap, és kutyabajod.
...
Aztán, amit nem gondoltam volna...
bizony, hazajövetel után is elkaptam az akklimatizációs nyavalyát.
Pedig, csak 3 és fél hónapot voltam kint, az első egy-két napban úgy tűnt, pikk-pakk visszaigazodok az eredeti életemhez, munkához-albérlethez-iskolához...
hát a kutyafülit,
kicsit belebetegedtem a hazaköltözésbe is,
pedig tényleg nagyon vártam már.
Úgy tűnik, mégsem vagyok elég edzett csavargó,
no, majd még gyakorolnom kell.
:)
2008. június 24., kedd
És mondd csak, beszélsz már dánul?
Nem, nem beszélek dánul. Nem jártam nyelvórákra sem, ámbár, aki járt közülünk, azok se feltétlenül gazdagodtak túl sok dán nyelvismerettel.
Őszintén megvallom: nagy mellénnyel mentem ki, hogy ó, hát majdnem 4 hónap rengeteg idő, biztos sokat fogok tanulni.
Itthon tanulmányoztam dán nyelvű könyveket, megvettem azt az egyet, ami elérhető volt az Alexandránál, a Kezdők dán nyelvkönyve címűt. Ez egy kedves, mókás kis sorozat, gyerekkönyvre emlékeztet, de hétköznapi szitukban teljesen használható anyagot dolgoz fel. Ez az egyetlen nyelvkönyvcsalád, ami elrugaszkodik az angol-német-francia-olasz-spanyol bermudaötszögtől, és kevésbé elterjedt nyelvekkel is foglalkozik, például létezik kezdők héber vagy kezdők kínai nyelvkönyve is. Alap dolgok találhatók benne: színek, számok, hogy köszönsz, mit veszel a boltban, mesélj a családodról stb.
Németből középfokú nyelvvizsgám van, angolul is pötyögök már középfokhoz közel, rossz nyelvtannal, de relatív bátorsággal, és ahogy nézegettem a könyveket, úgy éreztem: ó, hát fog ez nekem menni!
Össze kell keverni a két nyelvet, az y az ü, az áthúzott o az ö, az a betű kis karikával a tetején ó, (ezt amúgy aa-ként is írják)
és kész is vagyunk.
Aha...
aha...
aztán Aarhusban akartam vonatjegyet venni Odderbe...
oh, hát hova?
Jó németesen, keményen ejtettem a d-t, pergettem az r-t, persze, nem értették...
aztán leírtam, kasszáshölgy megkönnyebbülten néz rám
áh, hát persze, "Oe", oda akarok én menni.
Igen, "Oe"-be...
Utólag felvilágosítottak minket, hogy a dán torokból, mélyből beszél, és amit lehet, azt elnyel.
Aztán, ha már Oddernél tartunk, elmesélek egy mókás-kiejtéses történetet, bár nem velem, hanem Zsuzsival és Évivel esett meg, talán megbocsátanak, ha plagizálom... Ők sikeresen kiművelték az Odder szó kiejtését, büszkén használták volna a buszon, erre néz rájuk a buszsöfőr értetlenül... hova akartok menni, lányok? Jah, hogy Odderbe? És keményen ejtette a d-t, és pergette az r-t... Aztán kiderült, hogy szerb a srác, és egy-két szót még magyarul is tud.
:-)
Szóval, idejekorán feladtam a dán nyelvórákat, és inkább művészettörténetre jártam be helyette, meg rajzolni. Ámbár előfordult, hogy én voltam az egyszem nemdán, és így azért kénytelen-kelletlen próbálkoznom kellett megérteni az instrukciókat, ha nem akartam örökké nyüsszögni, hogy "ininglisplíz". No, meg persze, ha kilépsz a hétköznapi életbe, akkor is ragadnak rád szavak, kifejezések. Sétálsz, nézegelődsz, bemész múzeumokba, veszel kaját, lapozgatod a dán gyerekkönyveket a könyvtárban, és észrevétlenül egy csomó minden rádragad.
Egyébként, mi magyarok szoktuk azt gondolni magunkról, hogy mi ilyen kis önsorsrontó módon mondjuk magunkról, hogy mittomén, sírva vigadunk meg pesszimisták vagyunk, meg hiába van Európai Unió, még mindig képesek vagyunk Trianonon sírni, azért a dánoknak is megvan az analógiája erre, hiába ők az egyik felmérten legboldogabb népség a világon.
Ők egyrészt még emlegetik, hogy ó, nem mindig voltak ám ők ily kicsi ország, voltak idők, mikor övék volt Skandinávia jó része, meg például Észtország, (ld. Magyarország partjait 3 tenger mosta-sztori) meg hogy őróluk azt mondják a németek, hogy az ő nyelvük nem is nyelv, hanem csak torokbetegség, illetve, a másik csipkelődés, amiből kijut nekik, az az, hogy úgy beszélnek, mint akinek félig lenyelt forró krumpli van a szájában.
(Jut eszembe, nem nagyon csípik a németeket, úgyhogy, ne nagyon mondjátok a dánoknak, hogy a dán nyelv nagyon hasonlít a némethez, mert fancsali arccal fognak bólogatni. Ha máshogy nem megy, beszélnek veled németül, egész jól, méghozzá, de ha kicsit is pötyögsz angolul, akkor csak angolul hajlandóak megszólalni.)
Hallottam sokfélét a dán nyelv megtanulásáról.
Van aki szerint nehéz nagyon, a kiejtés miatt, van, aki azt állítja, ugyan már, a kiejtést meg lehet szokni, és az angol meg a német nyelv után gyerekjáték megtanulni.
Hát, tegyetek egy próbát vele, majd meglátjátok.
:)
...
Jut eszembe, kis történet, megint plagizálva, most éppen Zsófitól. A Gödörklub nagy gyűjtőhely, ott futottam össze tiszta véletlenségből ösztöndíjas sorstársakkal. Ekkor mesélte Zsófi, hogy előző nap éppen baráti társasággal söröztek, és hazafelé a metrón dán feliratot látott elsuhanni maga mellett. Hirtelenjében azt hitte, csak hallucinált vagy álmodott, de nem. Mostanában éppen egy telefontársaság hirdeti magát olyan nyereményakcióval, mellyel a Roskilde Fesztiválra, a dán Szigetre lehet kijutni.
Őszintén megvallom: nagy mellénnyel mentem ki, hogy ó, hát majdnem 4 hónap rengeteg idő, biztos sokat fogok tanulni.
Itthon tanulmányoztam dán nyelvű könyveket, megvettem azt az egyet, ami elérhető volt az Alexandránál, a Kezdők dán nyelvkönyve címűt. Ez egy kedves, mókás kis sorozat, gyerekkönyvre emlékeztet, de hétköznapi szitukban teljesen használható anyagot dolgoz fel. Ez az egyetlen nyelvkönyvcsalád, ami elrugaszkodik az angol-német-francia-olasz-spanyol bermudaötszögtől, és kevésbé elterjedt nyelvekkel is foglalkozik, például létezik kezdők héber vagy kezdők kínai nyelvkönyve is. Alap dolgok találhatók benne: színek, számok, hogy köszönsz, mit veszel a boltban, mesélj a családodról stb.
Németből középfokú nyelvvizsgám van, angolul is pötyögök már középfokhoz közel, rossz nyelvtannal, de relatív bátorsággal, és ahogy nézegettem a könyveket, úgy éreztem: ó, hát fog ez nekem menni!
Össze kell keverni a két nyelvet, az y az ü, az áthúzott o az ö, az a betű kis karikával a tetején ó, (ezt amúgy aa-ként is írják)
és kész is vagyunk.
Aha...
aha...
aztán Aarhusban akartam vonatjegyet venni Odderbe...
oh, hát hova?
Jó németesen, keményen ejtettem a d-t, pergettem az r-t, persze, nem értették...
aztán leírtam, kasszáshölgy megkönnyebbülten néz rám
áh, hát persze, "Oe", oda akarok én menni.
Igen, "Oe"-be...
Utólag felvilágosítottak minket, hogy a dán torokból, mélyből beszél, és amit lehet, azt elnyel.
Aztán, ha már Oddernél tartunk, elmesélek egy mókás-kiejtéses történetet, bár nem velem, hanem Zsuzsival és Évivel esett meg, talán megbocsátanak, ha plagizálom... Ők sikeresen kiművelték az Odder szó kiejtését, büszkén használták volna a buszon, erre néz rájuk a buszsöfőr értetlenül... hova akartok menni, lányok? Jah, hogy Odderbe? És keményen ejtette a d-t, és pergette az r-t... Aztán kiderült, hogy szerb a srác, és egy-két szót még magyarul is tud.
:-)
Szóval, idejekorán feladtam a dán nyelvórákat, és inkább művészettörténetre jártam be helyette, meg rajzolni. Ámbár előfordult, hogy én voltam az egyszem nemdán, és így azért kénytelen-kelletlen próbálkoznom kellett megérteni az instrukciókat, ha nem akartam örökké nyüsszögni, hogy "ininglisplíz". No, meg persze, ha kilépsz a hétköznapi életbe, akkor is ragadnak rád szavak, kifejezések. Sétálsz, nézegelődsz, bemész múzeumokba, veszel kaját, lapozgatod a dán gyerekkönyveket a könyvtárban, és észrevétlenül egy csomó minden rádragad.
Egyébként, mi magyarok szoktuk azt gondolni magunkról, hogy mi ilyen kis önsorsrontó módon mondjuk magunkról, hogy mittomén, sírva vigadunk meg pesszimisták vagyunk, meg hiába van Európai Unió, még mindig képesek vagyunk Trianonon sírni, azért a dánoknak is megvan az analógiája erre, hiába ők az egyik felmérten legboldogabb népség a világon.
Ők egyrészt még emlegetik, hogy ó, nem mindig voltak ám ők ily kicsi ország, voltak idők, mikor övék volt Skandinávia jó része, meg például Észtország, (ld. Magyarország partjait 3 tenger mosta-sztori) meg hogy őróluk azt mondják a németek, hogy az ő nyelvük nem is nyelv, hanem csak torokbetegség, illetve, a másik csipkelődés, amiből kijut nekik, az az, hogy úgy beszélnek, mint akinek félig lenyelt forró krumpli van a szájában.
(Jut eszembe, nem nagyon csípik a németeket, úgyhogy, ne nagyon mondjátok a dánoknak, hogy a dán nyelv nagyon hasonlít a némethez, mert fancsali arccal fognak bólogatni. Ha máshogy nem megy, beszélnek veled németül, egész jól, méghozzá, de ha kicsit is pötyögsz angolul, akkor csak angolul hajlandóak megszólalni.)
Hallottam sokfélét a dán nyelv megtanulásáról.
Van aki szerint nehéz nagyon, a kiejtés miatt, van, aki azt állítja, ugyan már, a kiejtést meg lehet szokni, és az angol meg a német nyelv után gyerekjáték megtanulni.
Hát, tegyetek egy próbát vele, majd meglátjátok.
:)
...
Jut eszembe, kis történet, megint plagizálva, most éppen Zsófitól. A Gödörklub nagy gyűjtőhely, ott futottam össze tiszta véletlenségből ösztöndíjas sorstársakkal. Ekkor mesélte Zsófi, hogy előző nap éppen baráti társasággal söröztek, és hazafelé a metrón dán feliratot látott elsuhanni maga mellett. Hirtelenjében azt hitte, csak hallucinált vagy álmodott, de nem. Mostanában éppen egy telefontársaság hirdeti magát olyan nyereményakcióval, mellyel a Roskilde Fesztiválra, a dán Szigetre lehet kijutni.
Hygge... :-)
Ha valaki Dániában tölt el hosszabb-rövidebb időt, mindenképpen találkozik ezzel a kifejezéssel:
hygge. (Ejtsd: hügge.) Fontos, majdhogynem sarkalatos pontja ez a dán népléleknek.
Saját magam voltam fültanúja annak, hogy egy anyuka babakocsiban tolva porontyát, hogyan ismételgeti ezt a szót a kisdednek, s a kicsiny dánocska tekintetével csüggve anyja mosolyán, hogyan próbálja utánagagyogni: hügge.
Valami olyasmit jelent: kellemes, jó, király, remek, finom, "cool".
Talán az angol "nice" kifejezéssel rokonítható a értelmének sokszínűsége és kicsit jelentése is.
Hygge minden, ami jó.
Napsütéses délután a smaragdzöld fűben heverészni, az év első újkrumplival készült étele, az aromaterápiás szauna előtt csobbanni egyet a melegvizes medencében, egy remek koncert, sörözés és beszélgetés, viccelődés a koleszfolyosó végén, egyszóval mindaz, ami az életet kellemessé teszi.
Hygge napot kívánok minden Kedves Olvasómnak.
:)
hygge. (Ejtsd: hügge.) Fontos, majdhogynem sarkalatos pontja ez a dán népléleknek.
Saját magam voltam fültanúja annak, hogy egy anyuka babakocsiban tolva porontyát, hogyan ismételgeti ezt a szót a kisdednek, s a kicsiny dánocska tekintetével csüggve anyja mosolyán, hogyan próbálja utánagagyogni: hügge.
Valami olyasmit jelent: kellemes, jó, király, remek, finom, "cool".
Talán az angol "nice" kifejezéssel rokonítható a értelmének sokszínűsége és kicsit jelentése is.
Hygge minden, ami jó.
Napsütéses délután a smaragdzöld fűben heverészni, az év első újkrumplival készült étele, az aromaterápiás szauna előtt csobbanni egyet a melegvizes medencében, egy remek koncert, sörözés és beszélgetés, viccelődés a koleszfolyosó végén, egyszóval mindaz, ami az életet kellemessé teszi.
Hygge napot kívánok minden Kedves Olvasómnak.
:)
2008. június 16., hétfő
Áramlás/Flow
Egyszer régen kaptam ajándékba valakitől egy szót. Flow. Áramlás. Szeretem az ilyen ajándékokat.
:)
Anita albérlőtársától, egy angol sráctól például azt kaptam, hogy "Budapest a véletlen egybeesések városa", ilyet ugye magyarul furcsa mondani, de egy angoltól elnézzük, ha azt mondja, hogy "Budapest, the city of the coincidences..." Na ja, elég kicsi hozzá, nem? :)
Aztán például a "kismacskák erős szélben"-t is úgy csórtam, "az élet mint kísérlet"-et Ingmartól plagizáltam (engedélyt kértem előtte). Ó, van ám még! Mostanában például "Óóóamacska rúgjameg!" helyett azt mondom, hogy "Turraa!" ez egy észt nyelvű káromkodás, ha meg valami bosszantó dolog történik, akkor meg "Ikke so godt..." ez dánul van, kb. annyit tesz, hogy "Nem annyira jó..." de ezt olyankor kell mondani, amikor nem annyira jó, de van a szituban önirónia meg mosoly.
No, de most azt kezdtem el, hogy flow... áramlás...
Amikor úgy mennek a dolgok, történnek, és te mész velük. És valahogy minden a helyén van, alakul, kerekedik, gömbölyödik, és JÓ.
Ó, nekem egyszer még meg is jelent ez a szó, még győri lakos koromban. :)
Ültem-bambultam hazafelé egy februári késő esti 17-es buszon, egyszer csak fényes betűk villannak fel a Városi Könyvtár felett: FLOW... egy pillanatra elkerekedett a szemem, aztán átnéztem az utca túloldalára, és csak a WOLF Orvostechnikai Műszerek szakboltja neonfényes portálja tükröződött a busz ablakának üvegén.
Mindegy, a flow akkor is jó dolog.
...
Énvelem most nem tudom, mi van...
Dolgaim egy része gyönyörűen alakul, álmok válnak valóra apró lépésekben, és váratlan ajándékokat kapok a sorstól, másrészről meg akkora orrakoppintásokat is kioszt, hogy könnybelábad a szemem.
Ilyenkor mi van?
...
Tanakodtam egy sort magamban, és arra jutottam, hogy biztos valahol elakasztottam az energiákat. El kell őket indítani. Át kell nézni a dolgaimat, teendőimet, holmijaimat, és szortírozni, a szükségeseket rendbetenni, a számomra fölöslegesektől pedig megszabadulni. Kint Dániában remekül eléldegéltem egy 70 literes hátizsák űrtartalmából, hát akkor itthon mi az a sok holmi, ami körbevesz???
Szóval, feladtam az alábbi apróhirdetést.
:)
Budapest > Eladó > Ingyen elvihető Feladva: június 13., 17:49
Kamaszkorom legszebb nyarának relikviái...
Költözködöm, komolyodom, (mondhatjuk: öregszem), tehát Tibi és/vagy Boci csokiért szívesen továbbadnám az alábbi holmikat: -ceglédi kanna (szép világoskék zománccal, stoppal megjárta velem Barcelonát). -ördögbot (van, aki virágpálcának mondja, egy szép szőke békeaktivista készítette egy régi névnapra, azóta már nős. A békeaktivista, természetesen). -tüzes meteor (bolti, a győri Játszó-Térből). Nincs szívem őket szimplán csak lomtalanítani, hátha örülne nekik valaki... Üzenj iwiwen vagy keress az alábbi számon: 06X0/2*2-*0-*2.
:)
Anita albérlőtársától, egy angol sráctól például azt kaptam, hogy "Budapest a véletlen egybeesések városa", ilyet ugye magyarul furcsa mondani, de egy angoltól elnézzük, ha azt mondja, hogy "Budapest, the city of the coincidences..." Na ja, elég kicsi hozzá, nem? :)
Aztán például a "kismacskák erős szélben"-t is úgy csórtam, "az élet mint kísérlet"-et Ingmartól plagizáltam (engedélyt kértem előtte). Ó, van ám még! Mostanában például "Óóóamacska rúgjameg!" helyett azt mondom, hogy "Turraa!" ez egy észt nyelvű káromkodás, ha meg valami bosszantó dolog történik, akkor meg "Ikke so godt..." ez dánul van, kb. annyit tesz, hogy "Nem annyira jó..." de ezt olyankor kell mondani, amikor nem annyira jó, de van a szituban önirónia meg mosoly.
No, de most azt kezdtem el, hogy flow... áramlás...
Amikor úgy mennek a dolgok, történnek, és te mész velük. És valahogy minden a helyén van, alakul, kerekedik, gömbölyödik, és JÓ.
Ó, nekem egyszer még meg is jelent ez a szó, még győri lakos koromban. :)
Ültem-bambultam hazafelé egy februári késő esti 17-es buszon, egyszer csak fényes betűk villannak fel a Városi Könyvtár felett: FLOW... egy pillanatra elkerekedett a szemem, aztán átnéztem az utca túloldalára, és csak a WOLF Orvostechnikai Műszerek szakboltja neonfényes portálja tükröződött a busz ablakának üvegén.
Mindegy, a flow akkor is jó dolog.
...
Énvelem most nem tudom, mi van...
Dolgaim egy része gyönyörűen alakul, álmok válnak valóra apró lépésekben, és váratlan ajándékokat kapok a sorstól, másrészről meg akkora orrakoppintásokat is kioszt, hogy könnybelábad a szemem.
Ilyenkor mi van?
...
Tanakodtam egy sort magamban, és arra jutottam, hogy biztos valahol elakasztottam az energiákat. El kell őket indítani. Át kell nézni a dolgaimat, teendőimet, holmijaimat, és szortírozni, a szükségeseket rendbetenni, a számomra fölöslegesektől pedig megszabadulni. Kint Dániában remekül eléldegéltem egy 70 literes hátizsák űrtartalmából, hát akkor itthon mi az a sok holmi, ami körbevesz???
Szóval, feladtam az alábbi apróhirdetést.
:)
Budapest > Eladó > Ingyen elvihető Feladva: június 13., 17:49
Kamaszkorom legszebb nyarának relikviái...
Költözködöm, komolyodom, (mondhatjuk: öregszem), tehát Tibi és/vagy Boci csokiért szívesen továbbadnám az alábbi holmikat: -ceglédi kanna (szép világoskék zománccal, stoppal megjárta velem Barcelonát). -ördögbot (van, aki virágpálcának mondja, egy szép szőke békeaktivista készítette egy régi névnapra, azóta már nős. A békeaktivista, természetesen). -tüzes meteor (bolti, a győri Játszó-Térből). Nincs szívem őket szimplán csak lomtalanítani, hátha örülne nekik valaki... Üzenj iwiwen vagy keress az alábbi számon: 06X0/2*2-*0-*2.
2008. június 13., péntek
Bibliotek (azaz: könyvtár)
A kávénál sokkal korábbi függésem is van: a könyvtárazás.
Csúcskorszakomban egyszerre voltam tagja Győrben a Móra Ferenc Iskola és a Széchenyi Egyetem könyvtárának, az utóbbiban egyébként ruhatároskodtam is egy időben, emellett látogattam a Városi Könyvtárat, mert ott volt sok jó CD, meg a Megyei Könyvárat, mert ott lehetett megtalálni a fontos szakirodalmat, de aztán már féligmeddig budapesti lévén, sportot űztem abból, hogy én a Parlamentbe járok netezni az Országgyűlési Könyvtárba...
(Na ja, aztán mindenféle balhés idők jöttek, aztán eluntam örökké a fehérkesztyűs katonáknak integetni, hogy én be akarok menni a szociológia dolgozathoz cuccért...)
Most már nem vagyok igazi kétlaki, maradt a Szabó Ervin Könyvtár meg a Hallgatói Információs Központ, no jó, meg a Kaposvári Egyetemi Könyvtár. Ennyi elég is.
A Dániában néha-néha feltámadó honvágyam oka volt például az itthon megszokott könyvtárak hiánya ...
Nem vicc, kedves Ingmarnak még irtam is, ó, ha arra jár, gondoljon rám is, messzi könyvtári tagtársára is...
Ó, persze, itt Odderben is van könyvtár. (A sulis "bibliotéka" csak netezni volt jó, már ecseteltem egy régebbi bejegyzésben, könyv inkább csak az ajtókiírásban szerepelt, nem a polcokon...)
És hűtlen lennék, ha nem vallanám meg: szerettem az Odder Bibliotekot is.
:)
Hatalmas gyerekrészleg uralja a terep nagy részét, ott bóklásztam a legtöbbet én is, jó kis gyerekjátszóház, rengeteg könyv, játékok, képregények, derűs díszletek. Majdnem annyira jó, mint a Szabó Ervin gyerekrészlege.
A felnőttrészleg meg mint általában a vidéki kisvárosi könyvtárak felnőttrészlege, lásd, mint szülővárosomban, Dombóváron...
vagyis, jó sok lektűr, némi szakirodalom, folyóiratok, és néhány kósza angol nyelvű könyv. Egyébként volt dán-magyar szótáruk is. :)
Ami még tetszett, hogy volt társadalmi élete: egyszer "Barátságos Rendőrbácsik" grasszáltak ott vagány mocival, amira a bátor kiscsákók felülhettek, és apu-anyu lefényképezte őket, máskor gyerekrajzkiállítás díszítette az előcsarnokot (khm-khm... dán jólét... keretre feszített vászon és akrilfesték... nem ám, mint itthon, hogy már dipa papírra se tellik... hajjaj... ), volt, hogy az egyházközösségi szabadidőközpont vesszőkosárfonói állították ki a himmihummijukat.
Egyszer pedig, amit máig nem értek, de fogadócsarnokbéli asztalon egy rakás fotóalbum sorakozott... és ezekben a fotóalbumokban mindenféle magánéletbeli történések voltak archiválva: esküvő, babaszületés, 50. születésnap...
Most vajon ez a közösségnek szóló rendszeres híradás egyik formája?
Vagy csak versenyeztek, hogy kié a legszebb fotóalbum?
Nem tudom, nem kérdeztem meg akkor, és most már örökre rejtély marad...
...
Amúgy Dániában a könyvtár ingyenes, és nekem semmi gondot nem jelentett beiratkozni. Elég volt a magyar személyi, még tartózkodási engedélyt sem kértek. Úgy tudom, például Aarhus-ban, a nagy könyvtárban (ez kábé a megyei könyvtár megfelelője magyar viszonylatban) már szigorúbbak, a tartózkodási engedély nélkül nem lehet beiratkozni.
Nemcsak az odderi könyvtárat láttam, jártam a skageniben, bár annak kicsit prózaibb oka volt...
a stoppolós-vadkempingezős röpke csavargásom során tértem be oda fogat mosni és vizet vételezni, és somolyogni önnön magam paradox lénységén, ugyanis képes vagyok úgy stoppolni-vadkempingezni, hogy a hátizsákomban szemöldökcsipesz és korrektor-alapozó is található...
De most a könyvtárakról van szó...
szóval:
Ági, ha olvasod ezeket a sorokat, akkor ezúton is kérlek, találkozzunk, mielőtt kimész Odderbe, el kell küldenem veled 20 korona késedelmi díjat!
:)
Csúcskorszakomban egyszerre voltam tagja Győrben a Móra Ferenc Iskola és a Széchenyi Egyetem könyvtárának, az utóbbiban egyébként ruhatároskodtam is egy időben, emellett látogattam a Városi Könyvtárat, mert ott volt sok jó CD, meg a Megyei Könyvárat, mert ott lehetett megtalálni a fontos szakirodalmat, de aztán már féligmeddig budapesti lévén, sportot űztem abból, hogy én a Parlamentbe járok netezni az Országgyűlési Könyvtárba...
(Na ja, aztán mindenféle balhés idők jöttek, aztán eluntam örökké a fehérkesztyűs katonáknak integetni, hogy én be akarok menni a szociológia dolgozathoz cuccért...)
Most már nem vagyok igazi kétlaki, maradt a Szabó Ervin Könyvtár meg a Hallgatói Információs Központ, no jó, meg a Kaposvári Egyetemi Könyvtár. Ennyi elég is.
A Dániában néha-néha feltámadó honvágyam oka volt például az itthon megszokott könyvtárak hiánya ...
Nem vicc, kedves Ingmarnak még irtam is, ó, ha arra jár, gondoljon rám is, messzi könyvtári tagtársára is...
Ó, persze, itt Odderben is van könyvtár. (A sulis "bibliotéka" csak netezni volt jó, már ecseteltem egy régebbi bejegyzésben, könyv inkább csak az ajtókiírásban szerepelt, nem a polcokon...)
És hűtlen lennék, ha nem vallanám meg: szerettem az Odder Bibliotekot is.
:)
Hatalmas gyerekrészleg uralja a terep nagy részét, ott bóklásztam a legtöbbet én is, jó kis gyerekjátszóház, rengeteg könyv, játékok, képregények, derűs díszletek. Majdnem annyira jó, mint a Szabó Ervin gyerekrészlege.
A felnőttrészleg meg mint általában a vidéki kisvárosi könyvtárak felnőttrészlege, lásd, mint szülővárosomban, Dombóváron...
vagyis, jó sok lektűr, némi szakirodalom, folyóiratok, és néhány kósza angol nyelvű könyv. Egyébként volt dán-magyar szótáruk is. :)
Ami még tetszett, hogy volt társadalmi élete: egyszer "Barátságos Rendőrbácsik" grasszáltak ott vagány mocival, amira a bátor kiscsákók felülhettek, és apu-anyu lefényképezte őket, máskor gyerekrajzkiállítás díszítette az előcsarnokot (khm-khm... dán jólét... keretre feszített vászon és akrilfesték... nem ám, mint itthon, hogy már dipa papírra se tellik... hajjaj... ), volt, hogy az egyházközösségi szabadidőközpont vesszőkosárfonói állították ki a himmihummijukat.
Egyszer pedig, amit máig nem értek, de fogadócsarnokbéli asztalon egy rakás fotóalbum sorakozott... és ezekben a fotóalbumokban mindenféle magánéletbeli történések voltak archiválva: esküvő, babaszületés, 50. születésnap...
Most vajon ez a közösségnek szóló rendszeres híradás egyik formája?
Vagy csak versenyeztek, hogy kié a legszebb fotóalbum?
Nem tudom, nem kérdeztem meg akkor, és most már örökre rejtély marad...
...
Amúgy Dániában a könyvtár ingyenes, és nekem semmi gondot nem jelentett beiratkozni. Elég volt a magyar személyi, még tartózkodási engedélyt sem kértek. Úgy tudom, például Aarhus-ban, a nagy könyvtárban (ez kábé a megyei könyvtár megfelelője magyar viszonylatban) már szigorúbbak, a tartózkodási engedély nélkül nem lehet beiratkozni.
Nemcsak az odderi könyvtárat láttam, jártam a skageniben, bár annak kicsit prózaibb oka volt...
a stoppolós-vadkempingezős röpke csavargásom során tértem be oda fogat mosni és vizet vételezni, és somolyogni önnön magam paradox lénységén, ugyanis képes vagyok úgy stoppolni-vadkempingezni, hogy a hátizsákomban szemöldökcsipesz és korrektor-alapozó is található...
De most a könyvtárakról van szó...
szóval:
Ági, ha olvasod ezeket a sorokat, akkor ezúton is kérlek, találkozzunk, mielőtt kimész Odderbe, el kell küldenem veled 20 korona késedelmi díjat!
:)
Életemet és véremet...
Többen kérdezték, kicsit hihetetlenkedő hangsúllyal: " És nem bánod, hogy hazajöttél?"
Miért bánnám?
Ez csak egy ösztöndíj volt, amit hozott az élet, volt eleje-közepe-vége, ennyiről szólt, és nem arról, hogy akkor én most kész, végeztem Magyarországgal, ide többé vissza se jövök.
Én szerettem kint lenni, meg szeretek itthon lenni.
Amikor hazaértem, és átböngésztem a postámat, találtam egy véradó-behívót is. Áprilisban meg kellett volna jelenjek a Karolina úti Véradó Központban, kell a vérem.
Aztán telefonon megbeszéltük, hogy jó leszek ám még ebben a hónapban is, meg örülnek nekem nagyon, csak menjek, mert vérhiány van.
Látjátok feleim, itt van szükség rám...
Miért bánnám?
Ez csak egy ösztöndíj volt, amit hozott az élet, volt eleje-közepe-vége, ennyiről szólt, és nem arról, hogy akkor én most kész, végeztem Magyarországgal, ide többé vissza se jövök.
Én szerettem kint lenni, meg szeretek itthon lenni.
Amikor hazaértem, és átböngésztem a postámat, találtam egy véradó-behívót is. Áprilisban meg kellett volna jelenjek a Karolina úti Véradó Központban, kell a vérem.
Aztán telefonon megbeszéltük, hogy jó leszek ám még ebben a hónapban is, meg örülnek nekem nagyon, csak menjek, mert vérhiány van.
Látjátok feleim, itt van szükség rám...
Sport...
Őszintén szólva, nem vagyok igazi nagy sportlédi, pláne, mióta nem Melinda barátnőm a lakótársam.
Ő jelentős inspirációt jelentett számomra kocogás meg egyéb testedzési formák terén, istenkém, hány kört futottunk mi együtt a győri Püspök-erdőben esőben-szélben-napsütésben, meg nem tudnám mondani...
Dániában viszont újra kedvező terep adódott, hogy visszaneveljem magam a mozgásra, mert mozogni jó.
Na, mondjuk a ma reggeli kocogás annyira nem volt sikeres, kb. a 3. kilométer után akkorát zúgtam a kavicsos úton, hogy a parkban békésen szundikáló hajléktalan bácsik is fölriadtak rá. Talán utoljára fáramászós, nagypapa férfivázas biciklijével biciklizős kölyökkoromban jött le rólam ennyi glazúr, a térdem még hagyján, de ezen a nyáron egy darabig nem az lesz, hogyha csini pántos hacuka lesz rajtam, hogy szép a vállad, bébi, hanem, hogy úristen, mit csináltál magaddal, te nő?
Mit, mit, hát én voltam a kapus...
Egyébként tényleg.
Dániában magától értetődő, hogy fociznak a csajok, akár vegyes csapatban is, ha úgy adódik. És mint szociális lény, minden labdaérzék híján is úgy éreztem, legalább próbálkoznom illik a focival, ha már nógatnak és invitálnak.
Amúgy jártomban.keltemben sokszor találkoztam bicikliző, kocogó fazonokkal, mint Koppenhágában, mint a kisebb városokban, de a vidéki kis farmok táján csavarogva is.
A suliban, ahol én művészeti tagozaton tanultam, volt Body and Mind tagozat is, ami egészséges életmódra és sportra nevelést takar.
Lehet focizni, tollaslabdázni (itt Dániában előkelően Badmintonnak hívják), aerobikozni, jógázni, úszni, edzőtermi gépeket használni, a tornaszertár egy eldugott zugában még egy egykerekű biciklire is bukkantam.
A művészettörténet rejtelmei után nekem is kifejezetten jólesett jógázni, és emellett másik örömöm, hogy gyakorlottabb úszó is vagyok, mint kiutazásom előtt. Én részemről elégedett vagyok azzal is, hogy mélyvízparámmal sikeresen megküzdöttem, de egy-két elszánt iskolatárs a szemeszter végén teljesítette az életmentő vizsgát is.
:)
A suliban volt lehetőség az Odder Svommehalle-ba venni olcsóbb jegyet, de az eredeti ár is nagyjából a magyarországi árszínvonalom mozog. Párszor voltam órán kívül is az uszodában, esős vasárnapokon jólesett a kellemes vízben lebzselni, vagy pláne a szaunában tölteni az időt.
Ha valaki Odderbe kerülne, ajánlom figyelmébe neki is ezt a remek uszodát.
Ő jelentős inspirációt jelentett számomra kocogás meg egyéb testedzési formák terén, istenkém, hány kört futottunk mi együtt a győri Püspök-erdőben esőben-szélben-napsütésben, meg nem tudnám mondani...
Dániában viszont újra kedvező terep adódott, hogy visszaneveljem magam a mozgásra, mert mozogni jó.
Na, mondjuk a ma reggeli kocogás annyira nem volt sikeres, kb. a 3. kilométer után akkorát zúgtam a kavicsos úton, hogy a parkban békésen szundikáló hajléktalan bácsik is fölriadtak rá. Talán utoljára fáramászós, nagypapa férfivázas biciklijével biciklizős kölyökkoromban jött le rólam ennyi glazúr, a térdem még hagyján, de ezen a nyáron egy darabig nem az lesz, hogyha csini pántos hacuka lesz rajtam, hogy szép a vállad, bébi, hanem, hogy úristen, mit csináltál magaddal, te nő?
Mit, mit, hát én voltam a kapus...
Egyébként tényleg.
Dániában magától értetődő, hogy fociznak a csajok, akár vegyes csapatban is, ha úgy adódik. És mint szociális lény, minden labdaérzék híján is úgy éreztem, legalább próbálkoznom illik a focival, ha már nógatnak és invitálnak.
Amúgy jártomban.keltemben sokszor találkoztam bicikliző, kocogó fazonokkal, mint Koppenhágában, mint a kisebb városokban, de a vidéki kis farmok táján csavarogva is.
A suliban, ahol én művészeti tagozaton tanultam, volt Body and Mind tagozat is, ami egészséges életmódra és sportra nevelést takar.
Lehet focizni, tollaslabdázni (itt Dániában előkelően Badmintonnak hívják), aerobikozni, jógázni, úszni, edzőtermi gépeket használni, a tornaszertár egy eldugott zugában még egy egykerekű biciklire is bukkantam.
A művészettörténet rejtelmei után nekem is kifejezetten jólesett jógázni, és emellett másik örömöm, hogy gyakorlottabb úszó is vagyok, mint kiutazásom előtt. Én részemről elégedett vagyok azzal is, hogy mélyvízparámmal sikeresen megküzdöttem, de egy-két elszánt iskolatárs a szemeszter végén teljesítette az életmentő vizsgát is.
:)
A suliban volt lehetőség az Odder Svommehalle-ba venni olcsóbb jegyet, de az eredeti ár is nagyjából a magyarországi árszínvonalom mozog. Párszor voltam órán kívül is az uszodában, esős vasárnapokon jólesett a kellemes vízben lebzselni, vagy pláne a szaunában tölteni az időt.
Ha valaki Odderbe kerülne, ajánlom figyelmébe neki is ezt a remek uszodát.
2008. június 9., hétfő
Ét vagy tej?
Vagyis csokoládé. Kapható volt számomra újdonság formában:
egy kis dobozkában sok-sok nagyon vékony szeletke.
Kicsit jobb minőség, mint mondjuk a Marika tortabevonó, ámbár kiskölyökként én azt is szerettem, ebben a formában az a neve, hogy palaeg, az első a betűn vagy egy kis karika, és attól ó lesz, a második a meg egybe van kanyarítva az e betűvel, az meg valami számomra kiejthetetlen karakter, lehet vele kísérletezni, aztán vagy sikerül, vagy nem.
Mindig a hétvégi reggeliknél volt kitéve az asztalokra, a dán diákok általában úgy kajálták, hogy szelet kenyér, szelet sajt, meg ez a cucc.
Emlékezzünk, kedves 80-as években kiskölyök kortársaim, a napköziben nekünk is nyomattak valami hasonlót krémsajt formában.
:)
Még valami, ha már csokikról van szó.
Ugye nálunk a piros Balaton szelet az étcsokis, a kék Balaton szelet a tejcsokis.
Na, hát kint ez fordítva van, vigyázat:
a kék az ét, vagyis a mork, o áthúzva, ö betűnek ejtendő,
és a piros a tej, vagyis a maelk.
...
A dánok is szeretik az édeset,
de megvannak a jellegzetesen előnyben részesített finomságaik.
Négercsók.
Sok-sok négercsók, dán zászlóval díszített csomagolásban.
(Bár mondjuk a dánok nagyon szeretik a zászlójukat, mindent díszítenek vele, születésnapi partikelléktől kezdve a ház udvarában felállított zászlórúdig.)
Aztán a mentolos csoki,
sokkal több változatban, mint a már nálunk is megszokottá vált After Eight.
Toms vagy Marabou, jellegzetes dán csokimárkák, és mindegyik cég rengetegfajta csokit készít,
mentolosból is több fajtát. (Például béka vagy teknős alakút...)
Lakrids vagy fiske.
A fiske a már emlegetett mentolos-medvecukor ízű itóka, de erre az ízvilágra használják még a lakrids szót is.
Karamell, gumicukor, esetleg fekete halacska formájú SÓban meghempergetve (alattomos egy jószág, azt hiszed, cukor, aztán cikákolhatsz tőle első meglepetésedben!).
Kemény meg gumicukorka család, amivel már itthon is is találkoztam, a Fisherman's Friend,
meg a hasonló Gajol.
És kekszek, persze, meg marcipános sütik,
no és itt is van Milka tehén meg Haribo,
viszont Túró Rudijuk csak az észteknek van,
ám úgy hírlik, ott nagyon finom.
egy kis dobozkában sok-sok nagyon vékony szeletke.
Kicsit jobb minőség, mint mondjuk a Marika tortabevonó, ámbár kiskölyökként én azt is szerettem, ebben a formában az a neve, hogy palaeg, az első a betűn vagy egy kis karika, és attól ó lesz, a második a meg egybe van kanyarítva az e betűvel, az meg valami számomra kiejthetetlen karakter, lehet vele kísérletezni, aztán vagy sikerül, vagy nem.
Mindig a hétvégi reggeliknél volt kitéve az asztalokra, a dán diákok általában úgy kajálták, hogy szelet kenyér, szelet sajt, meg ez a cucc.
Emlékezzünk, kedves 80-as években kiskölyök kortársaim, a napköziben nekünk is nyomattak valami hasonlót krémsajt formában.
:)
Még valami, ha már csokikról van szó.
Ugye nálunk a piros Balaton szelet az étcsokis, a kék Balaton szelet a tejcsokis.
Na, hát kint ez fordítva van, vigyázat:
a kék az ét, vagyis a mork, o áthúzva, ö betűnek ejtendő,
és a piros a tej, vagyis a maelk.
...
A dánok is szeretik az édeset,
de megvannak a jellegzetesen előnyben részesített finomságaik.
Négercsók.
Sok-sok négercsók, dán zászlóval díszített csomagolásban.
(Bár mondjuk a dánok nagyon szeretik a zászlójukat, mindent díszítenek vele, születésnapi partikelléktől kezdve a ház udvarában felállított zászlórúdig.)
Aztán a mentolos csoki,
sokkal több változatban, mint a már nálunk is megszokottá vált After Eight.
Toms vagy Marabou, jellegzetes dán csokimárkák, és mindegyik cég rengetegfajta csokit készít,
mentolosból is több fajtát. (Például béka vagy teknős alakút...)
Lakrids vagy fiske.
A fiske a már emlegetett mentolos-medvecukor ízű itóka, de erre az ízvilágra használják még a lakrids szót is.
Karamell, gumicukor, esetleg fekete halacska formájú SÓban meghempergetve (alattomos egy jószág, azt hiszed, cukor, aztán cikákolhatsz tőle első meglepetésedben!).
Kemény meg gumicukorka család, amivel már itthon is is találkoztam, a Fisherman's Friend,
meg a hasonló Gajol.
És kekszek, persze, meg marcipános sütik,
no és itt is van Milka tehén meg Haribo,
viszont Túró Rudijuk csak az észteknek van,
ám úgy hírlik, ott nagyon finom.
2008. június 4., szerda
Stoppolás Dániában (1.)
Most, mikor ezt a bejegyzést írom, találtam meg a http://www.danturizmus.hu/ -n az infót, hogy Dániában tilos a stoppolás...
Khm-khm...
Ha bóklásztok mindenféle világutazók útiblogjai között, azért elég sok olyan bejegyzést találhattok, hogy stop meg Dánia, igazából működik, bár néha kicsit nehézkesen...
Stoppoltam én is, mert méregdrága a vonatjegy, nem a legtökéletesebb utazási módszer,
de nekem bevált.
Ééés, ezúton is ezer riszpekt meg köszönet Anitának, aki nekem a stoppolás tudományának első alapjait megtanította.
Jó hosszú lecke volt, eltartott Spanyolországig. :)
...
Amikor tellett rá, maradtam a vonatnál, busznál, de három alkalommal igenis stoppoltam.
Először csak próbaképpen a közeli Horsens városába,
utána már komolyabban Észak-Yütlandon, az Aalborg-Frederikshavn-Skagen vonalon,
majd mikor lowcost hazautat akartam összehozni, akkor majdnem a sulitól majdnem Koppenhágáig.
Azért csak majdnem a sulitól, mert Horsensig elsütöttem az utolsó öt zónányi Klipcart-omat, ami egy buszra-vonatra egyaránt érvényes bérletszerűség, de aztán Yütlandról Fyn-szigetre, Fyn-szigetről Sealand-re már stoppal jutottam el, egészen Koppenhága szomszédságáig, Roskilde városáig, ahol legalább megtekinthettem a híres-nevezetes dómot, ráadásul az nap utolsó sugarainál végre láttam viking hajók rekonstrukcióit, az utolsó pillanatban, mégis,
milyen lett volna, ha hazajövök Dániában egy csöpp viking kultúremlék nélkül?
:)
Khm-khm...
Ha bóklásztok mindenféle világutazók útiblogjai között, azért elég sok olyan bejegyzést találhattok, hogy stop meg Dánia, igazából működik, bár néha kicsit nehézkesen...
Stoppoltam én is, mert méregdrága a vonatjegy, nem a legtökéletesebb utazási módszer,
de nekem bevált.
Ééés, ezúton is ezer riszpekt meg köszönet Anitának, aki nekem a stoppolás tudományának első alapjait megtanította.
Jó hosszú lecke volt, eltartott Spanyolországig. :)
...
Amikor tellett rá, maradtam a vonatnál, busznál, de három alkalommal igenis stoppoltam.
Először csak próbaképpen a közeli Horsens városába,
utána már komolyabban Észak-Yütlandon, az Aalborg-Frederikshavn-Skagen vonalon,
majd mikor lowcost hazautat akartam összehozni, akkor majdnem a sulitól majdnem Koppenhágáig.
Azért csak majdnem a sulitól, mert Horsensig elsütöttem az utolsó öt zónányi Klipcart-omat, ami egy buszra-vonatra egyaránt érvényes bérletszerűség, de aztán Yütlandról Fyn-szigetre, Fyn-szigetről Sealand-re már stoppal jutottam el, egészen Koppenhága szomszédságáig, Roskilde városáig, ahol legalább megtekinthettem a híres-nevezetes dómot, ráadásul az nap utolsó sugarainál végre láttam viking hajók rekonstrukcióit, az utolsó pillanatban, mégis,
milyen lett volna, ha hazajövök Dániában egy csöpp viking kultúremlék nélkül?
:)
Dánia (nem) börtön
Shakespeare örök, nekem meg végre vannak ékezeteim, ugyanis már itthon vagyok.
Egyelőre még nem szoktam vissza tökéletesen a y és a z pontos gépelésére, viszont Dánia már olyan messze került, mintha legalábbis egy éve lett volna az ösztöndíj... bár ma a villamoson bocsesz helyett udszküld-öt mondtam...
:)
A dánok az életben se vakarják le magukról Hamletet meg a "Valami bűzlik Dániában"-t, mi is szoktuk mondogatni, ha a környéken éppen trágyáztak valahol...
De most egy másik idézet, a királyfi és Rosencrantz beszélgetése.
...
-Dánia börtön.
-Úgy az egész világ is az.
-De még milyen! Mennyi rekesz, őrhely és dutyi van benne. Dánia egyik legcudarabb.
-Mi nem úgy gondolkozunk, fönség.
-Nektek hát nem az. Mert nincs a világon se jó, se rossz. Gondolkozás teszi azzá. Nekem börtön.
...
Szóval, Hamlet...A mellékelt kép egyébként SVEBOR SEČAK horvát balettművészt ábrázolja, de olyan kis vörös, tökéletes dán királyfi.
:)
...
És hogy jön ide ez a "Most akkor börtön-e Dánia vagy sem?" kérdés?
Hát úgy, hogy az utolsó két hétben nagyon vágytam már haza...
Valahogy a szemeszter vége túlságosan rétestészta búcsúzkodósra sikerült, túl hamar hagytuk abba az érdemi munkát, lötyögtünk, takarítgattunk, szöszmötöltünk, tablófényképeztünk, mittomén... (Nagyobb feneket kerítettek a hojskole végének Dániában, mint mi itthon az érettséginek-ballagásnak... Komolyabb tablókép készült itt, mint 18 éves koromban a szakközépsuli után...)
Közben meg itthon rengeteg tennivaló várt rám, és elkapott az "I wanna go home!"- érzés.
Őszintén szólva, én csodálkoztam rajta a legjobban. Hiszen én voltam úgy megveszve egy külföldön töltött szemeszterért, én rúgtam fel az otthoni rendszeremet, hogy kijöhessek, és alig telik el három és fél hónap, már nyígok a hazamenetelért?
Bizony, így történt...
:)
Amikortól már újra úton voltam,
megszállt a tökéletes nyugalom, halleluja,
az utazás megér egy külön bejegyzést (stoppolás Dániában),
megható fogadtatás a reptéren, cuccok ledobása az albérletben, a már emlegetett kanárisárga túrakabát helyett szoknya-blúz-szandál, vonatozás Kaposvárra vizsgázni, majd kedves családomnak megmutatni, hogy nem esett le velem a repülő.
Szóval, itthon vagyok.
:)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)