És mondd csak, beszélsz már dánul?

Nem, nem beszélek dánul. Nem jártam nyelvórákra sem, ámbár, aki járt közülünk, azok se feltétlenül gazdagodtak túl sok dán nyelvismerettel.
Őszintén megvallom: nagy mellénnyel mentem ki, hogy ó, hát majdnem 4 hónap rengeteg idő, biztos sokat fogok tanulni.
Itthon tanulmányoztam dán nyelvű könyveket, megvettem azt az egyet, ami elérhető volt az Alexandránál, a Kezdők dán nyelvkönyve címűt. Ez egy kedves, mókás kis sorozat, gyerekkönyvre emlékeztet, de hétköznapi szitukban teljesen használható anyagot dolgoz fel. Ez az egyetlen nyelvkönyvcsalád, ami elrugaszkodik az angol-német-francia-olasz-spanyol bermudaötszögtől, és kevésbé elterjedt nyelvekkel is foglalkozik, például létezik kezdők héber vagy kezdők kínai nyelvkönyve is. Alap dolgok találhatók benne: színek, számok, hogy köszönsz, mit veszel a boltban, mesélj a családodról stb.
Németből középfokú nyelvvizsgám van, angolul is pötyögök már középfokhoz közel, rossz nyelvtannal, de relatív bátorsággal, és ahogy nézegettem a könyveket, úgy éreztem: ó, hát fog ez nekem menni!
Össze kell keverni a két nyelvet, az y az ü, az áthúzott o az ö, az a betű kis karikával a tetején ó, (ezt amúgy aa-ként is írják)
és kész is vagyunk.
Aha...
aha...
aztán Aarhusban akartam vonatjegyet venni Odderbe...
oh, hát hova?
Jó németesen, keményen ejtettem a d-t, pergettem az r-t, persze, nem értették...
aztán leírtam, kasszáshölgy megkönnyebbülten néz rám
áh, hát persze, "Oe", oda akarok én menni.
Igen, "Oe"-be...
Utólag felvilágosítottak minket, hogy a dán torokból, mélyből beszél, és amit lehet, azt elnyel.
Aztán, ha már Oddernél tartunk, elmesélek egy mókás-kiejtéses történetet, bár nem velem, hanem Zsuzsival és Évivel esett meg, talán megbocsátanak, ha plagizálom... Ők sikeresen kiművelték az Odder szó kiejtését, büszkén használták volna a buszon, erre néz rájuk a buszsöfőr értetlenül... hova akartok menni, lányok? Jah, hogy Odderbe? És keményen ejtette a d-t, és pergette az r-t... Aztán kiderült, hogy szerb a srác, és egy-két szót még magyarul is tud.
:-)
Szóval, idejekorán feladtam a dán nyelvórákat, és inkább művészettörténetre jártam be helyette, meg rajzolni. Ámbár előfordult, hogy én voltam az egyszem nemdán, és így azért kénytelen-kelletlen próbálkoznom kellett megérteni az instrukciókat, ha nem akartam örökké nyüsszögni, hogy "ininglisplíz". No, meg persze, ha kilépsz a hétköznapi életbe, akkor is ragadnak rád szavak, kifejezések. Sétálsz, nézegelődsz, bemész múzeumokba, veszel kaját, lapozgatod a dán gyerekkönyveket a könyvtárban, és észrevétlenül egy csomó minden rádragad.
Egyébként, mi magyarok szoktuk azt gondolni magunkról, hogy mi ilyen kis önsorsrontó módon mondjuk magunkról, hogy mittomén, sírva vigadunk meg pesszimisták vagyunk, meg hiába van Európai Unió, még mindig képesek vagyunk Trianonon sírni, azért a dánoknak is megvan az analógiája erre, hiába ők az egyik felmérten legboldogabb népség a világon.
Ők egyrészt még emlegetik, hogy ó, nem mindig voltak ám ők ily kicsi ország, voltak idők, mikor övék volt Skandinávia jó része, meg például Észtország, (ld. Magyarország partjait 3 tenger mosta-sztori) meg hogy őróluk azt mondják a németek, hogy az ő nyelvük nem is nyelv, hanem csak torokbetegség, illetve, a másik csipkelődés, amiből kijut nekik, az az, hogy úgy beszélnek, mint akinek félig lenyelt forró krumpli van a szájában.
(Jut eszembe, nem nagyon csípik a németeket, úgyhogy, ne nagyon mondjátok a dánoknak, hogy a dán nyelv nagyon hasonlít a némethez, mert fancsali arccal fognak bólogatni. Ha máshogy nem megy, beszélnek veled németül, egész jól, méghozzá, de ha kicsit is pötyögsz angolul, akkor csak angolul hajlandóak megszólalni.)
Hallottam sokfélét a dán nyelv megtanulásáról.
Van aki szerint nehéz nagyon, a kiejtés miatt, van, aki azt állítja, ugyan már, a kiejtést meg lehet szokni, és az angol meg a német nyelv után gyerekjáték megtanulni.
Hát, tegyetek egy próbát vele, majd meglátjátok.
:)
...
Jut eszembe, kis történet, megint plagizálva, most éppen Zsófitól. A Gödörklub nagy gyűjtőhely, ott futottam össze tiszta véletlenségből ösztöndíjas sorstársakkal. Ekkor mesélte Zsófi, hogy előző nap éppen baráti társasággal söröztek, és hazafelé a metrón dán feliratot látott elsuhanni maga mellett. Hirtelenjében azt hitte, csak hallucinált vagy álmodott, de nem. Mostanában éppen egy telefontársaság hirdeti magát olyan nyereményakcióval, mellyel a Roskilde Fesztiválra, a dán Szigetre lehet kijutni.