Gumicsizma

A gumicsizma, mint divatcikk, eloszor meglehetosen furcsa volt szamomra.

Videki lany vagyok, es videken a gumicsizmat altalaban a disznool kiganyezasahoz illik viselni, meg a saros foldutakon csatangolashoz, paprikapalanta ontozeshez, esetleg szolopermetezeshez.

Kislanykent volt egy helyes kis pirosam, anyamek nagyobbat vettek, hogy tovabb jo legyen,
ne nojjem ki olyan hamar.
Aztan nagyobbacskakent kaptam komoly felnott feketet. Felderengo kicsikori emlek, hogy nagyapam szomszedjat egy disznovagaskor akkor mertem megszolitani, amikor sotet olajzold gumicsizmat lattam meg rajta, es ezen ugy megdobbentem, hogy elfelejtettem azt, hogy alapjaraton szegyellos vagyok. Fel nem foghattam: letezik zold gumicsizma a felnotteknek?
:)

Persze, otthon is latni mar evek ota mindenfele trendi gumicsizmat, belattam azt is, hogy peldaul praktikus viselet a Szigeten. Na de maskor?

Maskor is.
A dan idojarasi viszonyokkal lassacskan megismerkedve belatom:
a gumicsizma zsenialis dolog barhol, barmikor.
(Kiveve akkor, ha gumitusarka van, az eppen a lelket, gumicsizmasagat oli meg.)
Szoval gumicsizma utcan, kertben, boltban, tengerparton, muzeumban, szorakozohelyen, barhol, tenyleg barhol...

Az alkalmak sokfelesegehez kivitelezesi sokfeleseg dukal.
Tehat: letezik pottyos, katicas, hupilila, focilabdas, Forma-1-es, traktoros, terepmintas vagy csak ugy tiritarka, hippi-viragos, pszichedelikus-mintas, neonsarga, decens fekete alapon ezust Jugendstil tapetamintas,
Converse-utanzat, cipofuzos, persze csak a tetejen, nehogy befolyjon a viz.

Mindennel meg lehet baratkozni.
A gumicsizmaval is.