Mashol lenni...

Mashol lenni...

Nagyon regota mocorog bennem a vagy:
mashol lenni, kulfoldon elni egy kicsit, mas orszag hetkoznapjait megtapasztalni.
Gondoltam Erasmus osztondijra, tobbszor nekialltam babysitter allast keresni,
ez a daniai nepfoiskolai osztondij is megmozgatta a fantaziamat attol kezdve,
hogy eloszor hallottam rola.
Aztan valahogy megsem vagtam neki a nagyvilagnak...
Miert?
Mindig talaltam ra indokot.
"Most nem jo, mert nehez vizsgaim lesznek ebben a felevben."
"Kifuto evfolyamon tanulok, ha csuszok, kikkel fejezem be a sulit?"
(Rettenetes erzekem van beleszeretni olyan sulikba, ahol epp profilvaltas van. Most csinalom harmadszor... De ezzel nem vagyok egyedul: minden felsooktatsban resztvevo sorstarsam tudna meselni a kreditrendszerre, majd a bolognai rendszerre torteno atallas nehezsegeirol.
"Hm, jo lenne, de hat mi legyen a munkahelyemmel?"
"Szegeny anyamek biztos kiakadnanak..."
"Nincs tul sok megtakaritott penzem..."
"Hm, kene gyakorolni elotte nemetul/angolul, nem tudok eleg jol idegen nyelven ahhoz,
hogy kimenjek..."
"De ha elmegyek, akkor hova koltoztetem a konyveimet?"
"Stb... stb... stb...."
...
Es ez a szeretnem-de-megse huzavona ment mar evek ota...
Egy-ket jobaratom tudna meselni rola...
...
Szoval azt tortent, hogy szepen osszevartam az osszes lehetseges ellenerv egyszerre torteno
fellepeset,
(tehat iskola, normalis munkahely, ami kell),
es akkor kijottem.
:)