Most, mikor ezt a bejegyzést írom, találtam meg a http://www.danturizmus.hu/ -n az infót, hogy Dániában tilos a stoppolás...
Khm-khm...
Ha bóklásztok mindenféle világutazók útiblogjai között, azért elég sok olyan bejegyzést találhattok, hogy stop meg Dánia, igazából működik, bár néha kicsit nehézkesen...
Stoppoltam én is, mert méregdrága a vonatjegy, nem a legtökéletesebb utazási módszer,
de nekem bevált.
Ééés, ezúton is ezer riszpekt meg köszönet Anitának, aki nekem a stoppolás tudományának első alapjait megtanította.
Jó hosszú lecke volt, eltartott Spanyolországig. :)
...
Amikor tellett rá, maradtam a vonatnál, busznál, de három alkalommal igenis stoppoltam.
Először csak próbaképpen a közeli Horsens városába,
utána már komolyabban Észak-Yütlandon, az Aalborg-Frederikshavn-Skagen vonalon,
majd mikor lowcost hazautat akartam összehozni, akkor majdnem a sulitól majdnem Koppenhágáig.
Azért csak majdnem a sulitól, mert Horsensig elsütöttem az utolsó öt zónányi Klipcart-omat, ami egy buszra-vonatra egyaránt érvényes bérletszerűség, de aztán Yütlandról Fyn-szigetre, Fyn-szigetről Sealand-re már stoppal jutottam el, egészen Koppenhága szomszédságáig, Roskilde városáig, ahol legalább megtekinthettem a híres-nevezetes dómot, ráadásul az nap utolsó sugarainál végre láttam viking hajók rekonstrukcióit, az utolsó pillanatban, mégis,
milyen lett volna, ha hazajövök Dániában egy csöpp viking kultúremlék nélkül?
:)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Na akkor én is elmesélem, hogy kezdtem a "szakmát".
Akár hiszed, akár nem, tizenkét éves sem voltam még, mikor először kóstoltam meg a stoppolás élményét.
Iskolai táborból mentünk el kirándulni, (az egész csapat), de amikor Pálházáról akartunk visszautazni Pusztafalura, akkor két órát várni kellett volna a buszra. Ez meglehetősen unalmas lett volna, ezért néhányan úgy döntöttünk, elindulunk gyalog a cirka 16 kilóméteres űtra. Én egy végzős gimis sráccal, az ő barátnőjével és még egy lánnyal indultam el. Természetesen végig bíztunk abban, hogy majd stoppal utazhatunk. Végülis jópár kilcsi után ránkmosolygott a szerencse. Jött egy Lada. Egy négytagú család utazott benne, két kissráccal. Befértünk még mi is mind a négyen, természetesen egymás ölében Sajnos azonban csak két kilcsit utazhattunk így, mert jött egy elágazás, ahol ők másfelé mentek, (Hollóházára). Tehát kb. 14 kilcsit így is gyalogolnunk kellett összességében, amit két és fél óra alatt végülis sikeresen megtettünk. Mire beértek a többiek a busszal, mi is odaértünk. De a stoppolás volt benne a legnagyobb móka!
Később is sokat utaztam így, azt hiszem erről korábban már meséltem neked.
Csak még egyet: amikor a 33-as főúton egy református pap vett fel, és 130-cal mentünk a főútvonalon. Biztosan vigyázott ránk az ő istene... :D
Megjegyzés küldése