Életemet és véremet...

Többen kérdezték, kicsit hihetetlenkedő hangsúllyal: " És nem bánod, hogy hazajöttél?"

Miért bánnám?

Ez csak egy ösztöndíj volt, amit hozott az élet, volt eleje-közepe-vége, ennyiről szólt, és nem arról, hogy akkor én most kész, végeztem Magyarországgal, ide többé vissza se jövök.
Én szerettem kint lenni, meg szeretek itthon lenni.

Amikor hazaértem, és átböngésztem a postámat, találtam egy véradó-behívót is. Áprilisban meg kellett volna jelenjek a Karolina úti Véradó Központban, kell a vérem.
Aztán telefonon megbeszéltük, hogy jó leszek ám még ebben a hónapban is, meg örülnek nekem nagyon, csak menjek, mert vérhiány van.

Látjátok feleim, itt van szükség rám...